← Összes podcast
2023/2. lapszám · Digitalizáció és technológia

Az ipari átalakulás technológiai fejlődésének jellemzői

Leticia Pekk, András Hary

Megjelent: 2023 · Közgazdász Fórum, 2023/2. lapszám · Oldalak: 24–36

„Hogyan lehet előre látni, melyik technológiából lesz a jövő iparága?”

Meghallgatom a podcastot

Bővebb beszélgetés · 9 perc
HU EN A podcast nyelve: magyar · EN: az angol változat még nem készült el
0:00-8:35

Megjelent: 2023 · Közgazdász Fórum, 2023/2. lapszám · Oldalak: 24–36

A teljes cikk HU EN

OJS ↗ A teljes lapszám (PDF) ↗

Közgazdász Fórum · 2023/2. lapszám · 24–36

Az ipari átalakulás technológiai fejlődésének jellemzői

Absztrakt. A technológiák fejlődésének folyamatáról készült kutatások alapján feltárható, hogy a technológiai fejlődés egyre inkább diverzifikálódik, valamint sokkal dinamikusabb, mint korábban bármikor. A téma relevanciáját a technológia gyors fejlődése és hatásainak bizonytalansága adja. A jelen tanulmány korábbi kutatásokra és a technológiai előrejelzésrel kapcsolatos konklúziókra épít. Az irodalomforrások feldolgozása és a következtetések levonása mellett a szerzők vizsgálják a technológiai előrejelzési módszerek fejlődését a technológiai változások tükrében. Az emerging iparágak technológiai fejlődésével kapcsolatos jellemzőinek elemzése mellett a tanulmány értékeli a kapcsolódó tudományos kutatások trendjeit is. A szerzők megkísérelik feltárni az összefüggéseket a technológiai trendek, a módszertani trendek és a kapcsolódó tudományos kutatások között. A tanulmányban bemutatott elemzés eredményeként az emerging iparágakban meghatározhatók a kulcsfontosságú technológiai területek és azok módszertani következményei.

Kulcsszavak: technológiai fejlődés, technológiai előrejelzés, emerging iparágak, technológiai átmenet, technológiai átalakulás

Bevezetés

Napjaink változások elé állítják számos életterületet. Az újabb technológiák kihívást jelentenek egyszerre az iparnak és a kutatóknak. A változások gyakran olyan megtrendekből vagy diszruptív tényezőkből fakadnak, amelyeket a kutatás azonosít. Általánosságban megfogalmazva a megtrendek hosszabb távú folyamatok, míg a diszruptív tényezők gyorsabb, nagy hatású változások. A megtrendek és a diszruptív folyamatok általában nehézséget okoznak a szereplők számára, mivel meg kell változtatniuk megszokott folyamataikat, üzleti modelljeiket és módszereiket. Ez számos szervezet számára kihívást jelent, különösen a rövid határidők és a költséghatékonyság tekintetében, amely azonban elengedhetetlen a hosszú távú versenyképességhez. A tanulmány egyik oldalán a technológiák fejlődéséhez kapcsolódó jellemzőit vizsgálja az emerging (fejlődő) iparágakban. Másfelől a kapcsolódó tudományos kutatások trendjeit értékeli az időhorizont és a módszertan szempontjából.

A szerzők megkísérelnek korrelációkat találni a technológiai trendek, a módszertan 1 R&D Programmenedzser, Technológiai Központ, Zalaegerszeg, e-mail: [email protected].

trendek és a kapcsolódó tudományos kutatások között. A tanulmányban bemutatott elemzés eredményeként az emerging iparágakban azonosíthatók a kulcsfontosságú technológiai területek és azokhoz kapcsolódó főbb módszertani következmények.

Irodalomfeltárás és elméleti keretrendszer

A változó körülményekhez nagyobb rugalmassággal és alkalmazkodóképességgel rendelkező szervezetek jobban képesek kezelni ezeket a megtrendeket és diszruptív tényezőket (de Waal–Goedegebuure 2017). Ennek az feltételezésnek az egyik ellentmondása azonban az, hogy ez mind igaz a rövid távú kihívásokra és olyan helyzetekre, amelyek agilis fellépést igényelnek, amikor egy szervezet gyorsan alkalmazkodni tud a megjelenő problémákhoz és lehetőségekhez. Az alkalmazkodóképesség azonban nem feltétlenül alkalmas olyan változások kezelésére, amelyek csak fokozatosan és hosszabb időszakon keresztül következnek be, mint például a megtrendek (Cozzolino et al. 2017). A kutatók többsége szerint a megtrendek jelentőségükben nagyobbak, tartósak és mélyreható hatásúak, amelyek általában trendszerű hatással bírnak (Mittelstaedt et al. 2014).

Naisbitt volt az egyik első kutató a szakirodalomban, aki a megtrend kifejezést használta. Ezt társadalmi-gazdasági vagy strukturális folyamatként határozta meg, amely lassan alakul ki, de megjelenésekor hosszú ideig jelentős hatást gyakorol számos életterületre. A későbbi kutatások kibővítették a definíciót, belefoglalva a komplex társadalmi, gazdasági és technológiai változások megértését, amelyek lassan alakulnak ki, és évtizedeken át befolyásolják a környezetet (Naisbitt 1982).

Természetesen a kutatók eltérően írják le a megtrendeket, és az egyik kulcsfontosságú különbség az időhorizont. Naisbitt és Urdene (1990) egy évtizedes horizontra mutat, Utikal és Wothe (2015) több évtizedről tesz feljegyzést, Galinska (2018) pedig akár fél évszázados időszakot is említ.

Egyes kutatók (Vielmetter–Sell 2014; Groddeck–Schwarz 2013) rámutatnak, hogy egy megatrend a kisebb, rövid távú jelenségek egymásra rakódásából is voortedezhet. A kutatók körében megoszlanak a vélemények a megatrend események természetét illetően is. Néhányan (Toops 2014; Hajkowicz 2015) úgy véleményezik, hogy a megatrend egy viszonylag nagy hatású jelenség, amely lassan alakul ki, de végső soron jelentős változásokat hoz magával. Mások szerint a megatrend nem egyetlen nagy esemény eredménye, hanem egy sor esemény összessége. Így a hosszú távú trendek valójában a változási trajektóriák előrevetítéseiből vagy az egymással összefüggő trendek összeadásából erednek (Rohner 2018; Malik–Janowska 2018).

A megatrendekkel ellentétben a diszruptív tényezőkről (disruptors) jóval kevesebb a kutatás. Ezek olyan tényezőként is értelmezhetők, amelyek megakadályozzák egy rendszer megszokott működését. Egyesek a diszruptív tényezőket „játékváltóként” (game changer) is nevezik, mivel hatásuk gyorsabb, és kimenetelük általában bizonytalan. A megatrendekkel szemben – amelyek jellemzően globális jellegűek – a diszruptív tényezők bizonyos esetekben iparspecifikusak is lehetnek. Ide tartozik az olyan változás típusa, amely során egy új termék (mint „diszruptív innováció”) jelentősen átalakítja egy adott iparágban egy konkrét piacot (O’Reilly–Binns 2019).

A megadott leírás alapján a megatrendek lassú evolúciójú, tartós társadalmi-gazdasági elmozdulások széles körű hatásokkal, míg a diszruptív tényezők gyors, azonnali változások, amelyek bizonytalan kimenetelhez vezethetnek, és iparspecifikusak is lehetnek. A szervezeteknek rugalmasságra van szükségük mindkettőre való válaszadáshoz, azonban ez a alkalmazkodóképesség a rövid távú diszrupciók kezelése esetén kritikusabb, mint a hosszú távú megtrendek esetén. Linthorst és de Waal (2020) nemcsak a kiemelkedő megtrendekre mutat rá, hanem a megtrendek és a diszruptív tényezők kontextusfüggő és azonosítható jellemzőire is:

- Földrajzi aspektus, - Ipari specifikus jelleg, - Multidiszciplinaritás, - Hatás a szervezetekre.

Ez a tanulmány a változásokat a technológia szempontjából vizsgálja. A szerzők Pataki (2014. 17) definícióját követik, miszerint „a technológia a szakértelmek és eszközök rendszere, amely lehetővé teszi az igények kielégítését”. E definíció alapján három szempont használható fel egy technológia értelmezésének körvonalazására. A technológiák szakmai tartalmuk alapján két csoportra oszthatók: terméktechnológiákra és folyamat-/gyártástechnológiákra (Steele 1989). Egy termék (fizikai termék vagy szolgáltatás) lényegéhez kapcsolódóan a technológiák a magtechnológiákra (core technologies), a kiegészítő technológiákra (complementary technologies) és a perifériás technológiákra (peripheral technology) csoportosíthatók (Trott 1998). A piaci versenyképesség szempontjából a technológiák alaptechnológiákra, kulcstechnológiákra és tempóadó technológiákra (pacing technology) oszthatók (Little 1998).

Az új technológiák meghatározott kapcsolatban állnak a piaci vagy társadalmi igényekkel és lehetőségekkel. Ez a kapcsolat a felhasználói oldalról „húzó” (pull) hatásként jelenhet meg, aminek köszönhetően a piacon olyan kereslet alakul ki, amely technológiai innovációt igényel. Másfelől, a tudomány oldaláról új technológiai fejlesztési irányok jelennek meg, amelyek „tolyó” (push) hatásként működnek, ezáltal új piaci igényeket generálnak. Mivel a technológiai változás általában jelentős bizonytalansággal jár, a technológiai előrejelzés tudományterének kiemelt szerepet kellene kapnia. Ez lehetővé teszi annak folyamatos felismerését, hogy egy adott technológia a jövőben hogyan befolyásolja majd bizonyos területeket.

Mivel a technológiák meghatározó szerepet játszanak a vállalkozások, az ipar, az állam és a társadalom növekedésének tervezésében, életciklusuk rövidülése miatt minden tervezési folyamatban egyre szükségesebbé válik azok előrejelzése.

Metodológia

A fentebb el trìnhelt okirat alapján a technológiai változást a megtrendek és a diszruptorok (zavaró tényezők) keretében határoztuk meg. Ahogy látható, a technológia szintű változásokat elsősorban a diszruptor szinten értelmezzük, amelyek bizonyos hosszú távú megtrendekkel állnak kapcsolatban. A tanulmány célja, hogy a technológiai fejlődéssel kapcsolatos jellemzőket három szempontból mutassa be:

- A kapcsolódó tudományos kutatások trendjei; - A technológiai előrejelzési módszerek fejlődése; - A technológiák fejlődése.

A jelen tanulmány kiválasztott hivatkozásokra fókuszál, hogy bemutassa az iparorientált technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos következtetések sorrendjét. Az itt bemutatott eredmények forrásai nagy hivatkozottságú tanulmányokból származnak, amelyek közül sokaságosan áttekintő (review) típusú kutatások, így a legfrissebb (state-of-the-art) következtetéseket kínálják.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Általános bevezető jellegű áttekintésként a VOSviewer eszközt alkalmazva körülbelül 1000 tanulmányt vizsgáltunk meg 2011 és 2021 között. Az 1. ábra a „technology forecasting” kulcsszó alapján készült eredmények áttekintését nyújtja. Az 1. ábrán látható elemzés alapján a technológia területén a kutatás intenzív és egymással összefüggő. A szubklaszterek közel állnak egymáshoz, és néhány kulcsszó dominanciája korlátozott, ami a kutatási terület intenzitását és nyitottságát tükrözi.

Eredmények és megvitatás

A technológia területének egyik kulcsfontosságú szaklapja a Technological Forecasting & Social Change (lásd: Gordon et al. 2020). A 2. ábra a technológiaihárvánnyel kapcsolatos kutatások intenzív fejlődését mutatja be, amely valószínűleg az elmúlt évek intenzív változásaiyla összhangban van (Bildosola et al. 2017).

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Singh et al. (2020) bemutatja a technológiai terület időbeli fejlődését. A tanulmány a Technological Forecasting and Social Change (TF&SC) folyóirat 1970 és 2018 közötti fejlődését elemezte, kiemelve, hogy a „technológia” a folyóirat domináns témája, amely az összes cikk 19,7%-át teszi ki, ezt követi az „innováció”, amely 12,5%-kal szerepel. Az „energia”, az „erőforrások” és az „éghajlat” témák kisebb mértékben járulnak hozzá a publikációkhoz, ennek megfelelően 4,4%, 2,1% és 1,1%-ot képviselve. Emellett,

1970 és 2009 között a „technológiai előrejelzés” dominált a területen, de 2010 és 2018 között a fókusz az „innovációra” vált, miközben növekedett az érdeklődés a „technológiai fejlődés” iránt. A közelmúlt korszak olyan megjelenő trendeket mutatott, mint a „nagyadat” (big data), a „smart városok” és új módszertani megközelítések. Összefoglalva, 2006 óta nőtt a technológiai területekre, például az innovációra és az erőforrásokra vonatkozó cikkek száma, valamint azoké, amelyek komplex technológiai kihívásokat tárgyalnak. Saritas és Burmaoglu (2015) tudományos-métriai elemzést végezett a jövőkutatással (foresight) kapcsolatos 2659 publikációról, amely során 4424 kulcsszó azonosítására került sor. A tanulmány jelentős növekedést és diverzifikációt mutatott ki a jövőkutatási módszerekben 1991-től napjainkig, összesen 68 kulcsfontosságú módszert azonosítva. Ez nemcsak a technológiai jövőkutatási módszertani eszköztár bővülését tükrözi, hanem valószínűleg azt is, hogy az eszköztár egyre jobban összhangban van a valós világ technológiáival. Más szóval, elismerve, hogy az új technológiák a elsődleges motorok

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Terheléscsoportosítás (1)

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A vitatott kérdés ezen szakaszában szükség van a szektorális fókusz és a specifikus technológiai fejlődési trendek dilemmájának értelmezésére. Halal (2013) egy átfogó, időrendi áttekintést nyújt a fejlődő technológiákról, az érintett szektorok szerinti besorolással (lásd az ábrát 4). A tanulmány kiemeli a hét szektorból származó, 70 megjelenő technológia várható mérföldköveit, részletezve azok útját a 30%-os elfogadási arány eléréséig, amely a széles körű alkalmazás indikátora. Ez a módszer („TechCast”) eltér a hagyományos előrejelzési módszertanoktól, mivel empirikus adatokat épít be az szakértői ítélet alapjául, ezáltal törekszik a tudományos szigorúságra, és jelentősen csökkenti az előrejelzési bizonytalanságot. A fent említett részletek alapján egyértelművé válik, hogy a technológiák közötti kölcsönhatások elemzése és megértése alapvető fontosságú. A megtrendek definícióját és a diszruptív folyamatok jellegét tekintve – különösen a mai jelentős változások kontextusában – nyilvánvaló, hogy a technológiai elmozdulások komplexitása olyan kutatási megközelítéseket igényel, amelyek egyszerre veszik ótát a technológiáknak egyénileg és összegzésben is.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Mind a fent bemutatott technológiaihárvánatok, mind a megtrendek meghatározása egyértelműen hangsúlyozza a technológiai mező diverzitásának és komplexitásának növelésének fontosságát. Ebből következtetve, záró gondolatként megállapítható, hogy a specifikus technológiák közötti egy az egy viszonyú kötődés valószínűleg kevésbé megfelelő megközelítési mód a kutatás során.

Ennek következtében a szerzők azt javasolják, hogy a különböző diszruptív technológiák közötti kölcsönhatásokra összpontosítsanak. Az 5. ábra szemlélteti ezt a koncepciót, amely magában foglalja a technológiák közötti lineáris kapcsolatokat, valamint a tartalmi összefüggéseket is. Utóbbi valószínűleg nagyobb kihívást jelent, mivel azt mutatja meg, hogy szükség van a különböző technológiák alsóbb szintjeinek megértésére a kompetenciák és a tudományágak szempontjából.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Egyetlen technológiai trajektória gyakran több technológia konvergenciáját (összeolvadását) teszi szükségessé. Emellett azok közötti kölcsönhatás új technológiai innovációk kialakulásához is vezethet. Ezen szempontok fényében új értelmezési megközelítésre van szükség. Jelenleg nincs meghatározott módszer a technológiai konvergenciák kimenetelének és azok kumulatív hatásainak előre megjósolására.

Ez a megközelítés szakágrendszeri alapú elemzésre építhető, amely feltérképezi az új technológiák multidiszciplinaritását (lásd 6. ábra). Amikor több technológiai szektor metszik egymást és egyesül, gyakran olyan új, meghatározó technológiákat hoznak létre, amelyek radikálisan átalakíthatják az iparági tájat. Például az önvezető mobilitás területén megfigyelhető ez a jelenség. Az önvezető járművek fejlesztése során az alábbi négy technológiai pillér emelhető ki példaként: az 5G, a nagy felbontású (HD) térképek, a V2X kommunikáció, valamint a mesterséges intelligencia (AI). Ezek az alaptechnológiák önmagukban is forradalmiak, de összefonódva új lehetőségeket nyitnak meg. A diagram szemlélteti a különböző technológiák metszéspontjaiból kibontakozó új technológiákat. Ebben az esetben a különböző technológiák kombinálásával az önvezető mobilitás új szintje érhető el, ahol a járművek már nemcsak a saját szenzoráira, hanem az összes elérhető adatforrásra támaszkodnak, biztosítva a maximális biztonságot és hatékonyságot. A különböző tudományágak tanulmányához való hasonlítva úgy értelmezhetjük a diszruptív technológiák közötti kapcsolatok vizsgálatakor, hogy az nemcsak a multidiszciplinaritással, hanem az interdiszciplinaritással és a transzdiszciplinaritással kapcsolatos aspektusokat is érinti. Ez a téma a szerzők aktív kutatási területét képezi, és további vizsgálatokra van szükség. A hagyományos előrejelzési módszerek gyakran figyelmen kívül hagyják a technológiai kapcsolatok fejlődését és azok kombinált potenciális hatását. Emellett ezek a módszerek nehezen követik a technológiák diffúzióját. A jelenlegi előrejelzési módszerek gyakran figyelmen kívül hagyják a technológiai kapcsolatok fejlődését és azok kumulatív potenciális hatását. Emellett ezek a módszerek nehezen követik a technológiák diffúziáját pontosan.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Konklúziók

A tanulmány bemutatja a megtrendek fogalmát, és ezzel összefüggésben feltárja a diszruptív tényezők (disruptors) természetét. A további értelmezések a technológiai változásokat a diszruptív tényezők kontextusába helyezik, hangsúlyozva a technológiai változások bonyolult összefüggéseinek megértése szükségességét. A releváns irodalomáttekintés eredményeire alapozva a szerzők szemléltetik a diszruptív logika alkalmazását a technológia specifikus szintjeinek vizsgálatában, a hivatkozott trendek alapján. A kapcsolódó kutatások és technológiai előrejelzési módszerek növekvő komplexitása azt tükrözi, hogy a hangsúly nem egyetlen technológiára, hanem a technológiai rendszerek vagy iparágak változó természetére helyeződik. Összefoglalva a kutatás hangsúlyozza a szektoron belüli specifikus technológiák kölcsönhatásának megértéséhez szükséges mélyebb vizsgálatok szükségességét. Emellett sürgős szükség van olyan módszertan kidolgozására, amely képes értékelni ezeket a hatásokat.

Irodalomjegyzék

Bildosola, I.–Rio-Belver, R. M.–Garechana, G.–Cilleruelo, E. 2017. TeknoRoadmap, an approach for depicting emerging technologies. Technological Forecasting & Social Change 115, 25–37.

Biswas, A. K.–Tortajada, C.–Rohner, P. 2018. A megatrends perspective. In: Assessing Global Water Megatrends. Singapore: SpringerLink (online), 27–39. Cozzolino, A.–Rothaermel, F. T.–Verona, G. 2017. Business Model Innovation after Disruptions: A Process Study of an Incumbent Media Organization. Academy of Management Proceedings 1, 1–6.

Cho, Y. 2013. Investigating the merge of exploratory and normative technology forecasting methods. Proceedings of PICMET ‘13 Conference.

Galinska, B. 2018. Logistics megatrends and their influence on supply chains. In: Proceedings of the 18th International Scientific Conference Business Logistics in Modern Management, Osijek, Croatia, 11–12 October, 583–602.

Gordon, A. V.–Ramic, M.–Rohrbeck, R.–Spaniol, M. 2020. 50 Years of corporate and organizational foresight: Looking back and going forward. Technological Forecasting & Social Change 154, 119966.

Groddeck, von V.–Schwarz, J. O. 2013. Perceiving megatrends as empty signifiers: A discourse-theoretical interpretation of trend management. Futures 13, 28–37. Hajkowicz, S. 2015. Global Megatrends Seven Patterns of Change Shaping our Future. Melbourne: CSIRO Publishing.

Halal, W. E. 2013. Forecasting the Technology Revolution: Results and learnings from the TechCast Project. Technological Forecasting & Social Change 80, 1635–1643. Kang, D.–Jang, W.–Lee, H.-Joung, H. N. 2013. A Review on Technology Forecasting

Methods and Their Application Area. World Academy of Science, Engineering and Technology International Journal of Industrial and Manufacturing Engineering 7(4), 591–595. Linthorst, J.–de Waal, A. 2020. Megatrends and Disruptors and Their Postulated Impact on Organizations. Sustainability 12, 8740.

Little, A. D. 1981. The Strategic Management of Technology. Cambridge, MA: Arthur D. Little, Inc.

Malik, R.–Janowska, A. A. 2018. Megatrends and their use in economic analyses of contemporary challenges in the world economy. Research Paper, Wroclaw University of Economics 523, 209–220.

Mittelstaedt, J. D.–Shultz, C. J.–Kilbourne, W. E.–Peterson, M. 2014. Sustainability as Megatrend: Two Schools of Macromarketing Thought. Journal of Macromarketing 34(3), 253–264.

Naisbitt, J. 1982. Megatrends. Ten New Directions Transforming Our Lives. New York, NY: Warner Books.

Naisbitt, J.–Urdene, P. 1990. Megatrends 2000: Ten New Directions for the 1990’s. New York, NY: Morrow.

O’Reilly, C.–Binns, A. J. M. 2019. The Three Stages of Disruptive Innovation: Idea Generation, Incubation, and Scaling. California Management Review 61, 49–71. Pataki, B. 2014. A technológia menedzselése. Budapest: Typotex Kiadó. Saritas O.–Burmaoglu, S. 2015. The evolution of the use of Foresight methods: a scientometric analysis of global FTA research output. Budapest: Akadémiai Kiadó. Singh, S.–Dhir, S.–Das, V. M.–Sharmab, A. 2020. Bibliometric overview of the Technological Forecasting and Social Change journal: Analysis from 1970 to 2018. Technological Forecasting and Social Change 154, 119963.

Steele, L. W. 1989. Managing Technology: The Strategic View. New York, NY: McGraw-Hill.

Toops, L. M. 2014. 5 Megatrends That Will Revolutionize Insurance: Will You Be Prepared? National Underwriter, 20–21.

Trott, P. 1998. Innovation Management and New Product Development. London: Pitman Publishing.

Utikal, H.–Wothe, J. 2015. From megatrends to business excellence: Managing change in the German chemical and pharmaceutical industry. Journal of Business Chemistry 2, 41–47.

Vielmetter, G.–Sell, Y. 2014. Leadership 2030: The Six Megatrends You Need to Understand to Lead Your Company into the Future. New York, NY: AMACOM. Waal de, A. A.–Goedegebuure, R. 2017. Investigating the causal link between a management improvement technique and organizational performance: The case of the HPO framework. Management Research Review 40(4), 429–450.

A szerzők

  • Leticia Pekk
  • András Hary

A szöveget automatikusan nyertük ki a PDF-ből; a táblázatok, ábrák és a pontos tördelés a lapszám PDF-változatában láthatók.