← Összes podcast
2021/2. lapszám · Munkaerőpiac, oktatás, HR

A COVID-pandémia következményei: A home office-szal kapcsolatos munkavállalói elégedettség tényezői, különös tekintettel a szervezeti kommunikációra, egy Magyarországon végzett felvázlat alapján1, 2

Tímea Venczel-Szakó, Norbert Sipos, Ákos Jarjabka

Megjelent: 2021 · Közgazdász Fórum, 2021/2. lapszám · Oldalak: 49–75

„Szeretünk otthonról dolgozni? És mit tehet ezért a főnök?”

Meghallgatom a podcastot

Bővebb beszélgetés · 8 perc
HU EN A podcast nyelve: magyar · EN: az angol változat még nem készült el
0:00-8:18

Megjelent: 2021 · Közgazdász Fórum, 2021/2. lapszám · Oldalak: 49–75

A teljes cikk HU EN

OJS ↗ A teljes lapszám (PDF) ↗

Közgazdász Fórum · 2021/2. lapszám · 49–75

A COVID-pandémia következményei: A home office-szal kapcsolatos munkavállalói elégedettség tényezői, különös tekintettel a szervezeti kommunikációra, egy Magyarországon végzett felvázlat alapján1, 2

Absztrakt. A tanulmány célja, hogy bemutassa a COVID-19-pandémia hatását a home office-szal kapcsolatos elégedettségre és a szervezeti kommunikációra vonatkozóan. A szerzők hipotézisa, hogy a munkavállalók demográfiai hátterétől függően jelentős különbségek azonosíthatók a home office-szal kapcsolatos elégedettség tekintetében. Egy további hipotézis pedig az, hogy a szervezet kommunikációja iránti elégedettség jelentősen és pozitívan befolyásolja a home office-szal kapcsolatos elégedettséget. A kutatás során 600, 18-64 év közötti magyar lakost kerestek meg online kérdőíves módszerrel, akik legalább három hónapig home office-ban dolgoztak. A felvázlatot a COVID-19-pandémia harmadik hullámának végén, 2021 májusában és júniusában hajtották végre. Az eredmények azt mutatták, hogy a home office iránti elégedettség elsősorban a home office tapasztalatától függ, nem pedig a válaszadó demográfiai jellemzőitől. A kutatás rávilágított, hogy a szervezeti kommunikáció iránti elégedettség és az elégedettség a munkával szoros korrelációt mutat. Az eredmények egyértelművé teszik, hogy a munkáltatóknak nyílt és átlátható kommunikációt kell fenntartaniuk, hogy a munkavállalók pozitívan tekintenek a home office-ra.

Kulcsszavak: atipikus munka, home office, távmunkamenet, elégedettség, COVID-19

Az ÚNKP-21-4-II-PTE-954 számú, az Innovációs és Technológiai Minisztérium Új Nemzeti Kiválóság Program keretében, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatás segítette az eredményeket. 2 „A TKP2021-NKTA-19 számú projekt a magyar Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával valósult meg, a TKP2021-NKTA finanszírozási rendszer keretében.”

Bevezetés

A COVID-19 járvány súlyos sokkot okozott a globális gazdaságban, és rendkívül komoly társadalmi-gazdasági következményekkel járt (EB 2020). A járvány egyik közvetlen következménye számos szektor helyszíni munkahelyeinek bezáródása volt. Ebből adódóan a home office, mint a munkavállalás atipikus formája, napkeletet vett és különösen fontossá vált.

A home office mint atipikus munkavállalási forma Magyarországon eddig viszonylag ritka volt, ám a pandémia során a koncepció mindenki számára ismertté vált, még azok számára is, akik korábban soha nem dolgoztak otthonról. A szakértők megkapták a jeleket, hogy megvizsgálják, mely a pandémia által kikényszerített munkaszervezési módszereket tartják meg a vállalatok, és mely technikák érdemképesek a jövőben alkalmazásra (Siklósi 2021). Munkavállalói szempontból a jövőbeli munkavégzésre jelentősen hatásolhat az is, hogyan tapasztalták a munkaerő a járvány idején a házról történő munkavállalást. Amennyiben elégedettek voltak ezzel, a jövőben is szívesen dolgoznának így; valójában akár ilyen típusú rugalmas munkavégzést is követelhetnek. A munkavállalói elégedettség home office kapcsán történő vizsgálata fontos információkat nyújt a munkáltatók számára, mivel az ilyen típusú rugalmasság biztosítása az egyik eszköz a tehetséges munkaerő vonzásához és megtartásához (VenczelSzakó 2021). A belső szervezeti kommunikáció az eszköz, amely megerősíti a szervezet és a munkaerő közötti kapcsolatot, elsődleges célja az belső kohézió és integráció kialakítása (Borgulya 2014). A kommunikáció a szervezeti kultúra életeleme, amely integrálja a személyzetet és az egységeket, és jelen van a szervezet életének minden aspektusában (Klein 2009). A kommunikáció minősége határozza meg a szervezet hatékony működését, csatornái és mechanizmusai pedig akár a menedzsment szerkezetének jellemzőit is befolyásolják (Bakacsi 2002). Így a kommunikáció minősége létfontosságú egy szervezet életében, és még inkább fontos a válsághelyzetek menedzselése során. Ha a kommunikációt az emberi kapcsolatok megerősítésének eszközeként tekintjük, vitathatatlan szerepet játszott az megváltozott munkakörülményekhez való alkalmazkodásban, a zökkenőmentes működés biztosításában, valamint a társadalmi távolságtartás problémájának leküzdésében a pandémia alatt.

Mind ezreket figyelembe véve a kutatási kérdés az, hogy van-e korreláció a munkavállalók demografiai jellemzői, a szervezeti kommunikáció és a home office-szintű elégedettség között?

A otthoni munkavégzéskel kapcsolatos elégedettségi szintet egy 600 fős mintában mérik, akiknek legalább 3 hónapi tapasztalatuk volt a home office-ban. Az otthoni munkavégzés elégedettségének meghatározásához egy egyéni kutatási keretrendszert és egy elégedettségi indexet (SI) dolgoztak ki, amelyet az irodalomkutatás során azonosított tényezők alapján állítottak össze. Az SI, a demografiai tényezők és a kommunikációs elégedettség közötti összefüggést az OLS lineáris regresziós módszerrel elemezték.

A tanulmány első részében a releváns akadémiai publikációk alapján a munkateljesítményi elégedettségre ható tényezők, valamint a kommunikációt alkotó elemekre összpontosítanak. Ezt követik a hipotézisek meghatározása, a kutatási módszertan és a hipotézis-tesztelés leírása, az eredmények bemutatása menedzsmentális implikációkkal együtt, valamint a kutatás korlátai és a jövőbeni kutatási irányok.

A kutatás elméleti kerete

A kutatás keretrendszerét a kutatás tárgyalásakor vizsgált tudományos elméletek (home office, munkavállalói elégedettség, kommunikáció) irodalomkutatása határozza meg, figyelembe véve ezek területein a legfrissebb kutatási eredményeket. A korábbi kutatási eredményeken alapulva határozzák meg a tanulmány elméleti koncepcióját, és megfogalmazzák a hipotéziseket.

A home office és a távmunkavégzés, mint a munkavállalás atipikus formái

A távmunkavégzés és a home office fogalma gyakran szinonimaként jelenik meg, egymásba gyúrt értelmezéssel (Ásványi et al. 2021).

A távmunkavégzés „...egy olyan munkavállalási forma, amelyet a nem konvencionális munkatevékenységi helyszín és a nem hagyományos munkaeszköz tesz atipussá” (Bankó– Ferencz 2015. 58). Mivel a távmunkavégzés időben és térben is rugalmas, ez az egyik legmodernebb munkaszervezési módszer (Jarjabka 2010). A távmunkavégzés a modern kor munkavégzési formájaként is értelmezhető (Bankó et al. 2003). Omondi és K’Obonyo (2018) rendkívül egyszerűen fogalmaznak, miszerint a távmunkavégzés akkor valósul meg, amikor a munkavállaló távol dolgozik a munkahelyétől. Makó et al. (2003) megtekintésében a távmunkavégzés azt jelenti, hogy a munkavállalók a munka során egyszerre használják a számítógépet és az internetet. A távmunkavégzés fogalmát (telecommuting/telework) Jack Nilles határozta meg 1975-ben (Nilles 1975). Azóta számos szinonima alakult ki a távmunkavégzés új, atipikus jelenszeként (e-work), amelyet az angol és német nyelvű kifejezések határoznak meg: telework, telecommuting, distance working, remote working, Telearbeit, Bildschirmarbeit, Computerheimarbeit, elektronische Fernarbeit (Bankó–Ferencz 2015).

Több koncepciális megközelítés létezik a távmunkára vonatkozóan. A definíciók a munkahelyre, a kommunikációs eszközök használatára, valamint az ellenőrzési módszerre vonatkoznak. A távmunkát gyakran társítják az intellektuális tevékenységgel, a munkavállalók által végzett önálló problémamegoldással, a munkaviszony meglétével, a munkáltató számára való elérhetőség fontosságával, valamint azzal a feltétellel, hogy a feladatok teljes mértékben kezelhetők legyenek távoli munkatehelyről is (Jarjabka 2010). Blair-Loy és Wharton (2002) megfogalmazása szerint a távmunkát (telecommuting) az jelenti, hogy a munkahét egészében vagy részében az otthonról történő munkavégzés. Ezzel szemben Ásványi et al. (2021) úgy véli, hogy a távmunkánél használt definíciós leírás – miszerint a munka a munkáltató helyszíne vagy székhelye mellett egy másik helyen zajlik – nem feltétlenül jelent otthonról történő munkavégzést, hanem lehet az általa meghatározott másik helyszínen végzett munka is (ellentétben a home office-szal, amely az otthoni munkavégzést jelenti).

Az otthoni munkavégzés (home office) a távmunk egyik formája, amely a munkáltató helyszínétől távol, az otthoni környezetben, információ-kommunikációs eszközök használatával végzett munka (Hárs 2012); ezen definíció szerint a home office a távmunk egyik alcsoportját alkotja.

A tálmunkával és a home office-szel kapcsolatban meg kell említeni, hogy ez a munkavégzési mód nem minden élethelyzethez és nem minden személyiséghez alkalmas (Devine et al. 1997).

Kowalski és Swanson (2005) a távmunkához kapcsolódó kritikus sikerfaktorokat vizsgálta, és megállapította, hogy a támogatás, a kommunikáció és a bizalom elengedhetetlen feltétei a sikeres távmunkához létrehozott környezetnek; ugyanakkor megjegyezték, hogy a tármunka-program kialakítása nem csupán lehetőség, hanem okos stratégiai üzleti döntés is. Omondi és K’Obonyo (2018) a következő tényezőket határozták meg a rugalmas munkavégzés feltételeiként: a minőségi kommunikáció, a támogató szervezeti kultúra, a kedvező munkakörülmények, a segítőkész jogi szabályozás, a munkavállalói elkötelezettség, valamint a személyzet megfelelő demográfiai jellemzői (nem, életkor, végzettség). Beauregard et al. (2019) szerint a tálmunk sikerét a munka jellegének és jellemzőinek, valamint az adott munkavállalónak és a munkavállaló vezetőjének tulajdonságai határozzák meg. Kiemelték továbbá, hogy a technológiai támogatás kulcsfontosságú tényező. Véleményük szerint a tálmunk sikeres alkalmazása különös figyelmet igényel két területre: a személyzet kiválasztására és felkészítésére a tármunkára, valamint a tármunka menedzselésére.

A COVID-19 pandémia jelentős sokkot okozott a globális és az EU-s gazdaságok számára, és súlyos társadalmi-gazdasági következményekkel járt (EB 2020). Különböző tudományágak kutatói a COVID-19 pandémia rövid, közép és hosszú távú hatásait vizsgálták, figyelembe véve a nemzetközi és globális hatásokat is.

A Magyar Statisztikai Hivatal (KSH 2020) gyűjti és közzéteszi a koronavírusszal kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket (KSH 2020). A TÁRKI létrehozott egy „Pandémia-alapú társadalomtudományi kutatások Magyarországon” nevű online platformot6, amelyben felsorolják a Magyarországon folyamatban lévő COVID-19 kutatási projekteket. Egy online felvidéki etnikai magyar válaszadókból álló kérdőívet 1269 fő reached (Gergely et al. 2020). Egy másik kutatás a magyar szervezetek válaszreakcióit vizsgálta a pandémia mindhárom szakaszában, feltárva tapasztalataikat és várakozásaikat (Poór et al. 2021). A Pécsi Egyetem által indított kutatás a koronavírus hatásait vizsgálta a szervezeti kultúra, a szervezeti kommunikáció, a digitalizáció, a szervezeti integráció és a jövőbeli várakozások tekintetében (Sipos et al. 2020; Jarjabka et al. 2020c). 2020. április 30-án az Eurofound a „COVID-19 e-Survey” kérdőíve révén több mint 85 ezer embert ért el az EU tagállamaiban, amely a pandémia szubjektív élettermi minőségre, az egészségpercepcióra, az intézmények iránti bizalomra, valamint a munkával és a munkahelyvel kapcsolatos aggályokra kérdezett (Eurofound 2020a). Több mint 110 000 válaszadó válaszán alapulva az „International Survey on Coronavirus”7 vizsgálta a pandémia egészségügyi hatásait, a félelmeket és a megküzdési mechanizmusokat. A Global Research Data Alliance is foglalkozott a COVID-19 pandémia hatásával (RDA 2020). A Nemzetközi Egyetemi Szövetség (IAU) egy olyan jelentést tett közzé, amely egy online kérdőív 576 válaszán alapult (424 egyetem 109 országban), amely 2020. március 25. és április 17. között volt elérhető (IAU 2020).

A koronavírus által kiváltott helyzet jelentős lendületet adott a távmunkától való elmozdulásnak zowel nemzetközi szinten (Gibson 2020; Eurofound 2020b; Caligiuri et al. 2020; Kronblad 2020), mint Magyarországon. A pandémia előtt a tálmunkában Magyarországon még csak kuriózum volt; az otthonról dolgozók aránya 5 százaléknál is alacsonyabb maradt. A GKI kutatása szerint ez az arány 2020. június elevéig 20 százalékra nőtt, ami körülbelül 800 ezer embert érintett (GKI 2020).

https://adatbank.tarki.hu/en/covid-19-research-in-hungary/ https://covid19-survey.org

Munkavállalói elégedettség

Ezerszámnyi tanulmány jelent meg a munkamegéltség definíciójával és mérésével kapcsolatban. Az elégedettség nem kezelhető objektíven; ami az egyének számára elégedettséget vagy elégedetlenséget okoz, az személyenként eltérhet (Sipos 2016).

A munkavállalói elégedettség a szervezet sikerének kiemelten fontos tényezője, valamint a szervezet hatékonyságának mutatója is. Az elégedett munkaerő akár a szervezet versenyelőnye is lehet (Ouedraogo–Leclerc 2013; Izvercian et al. 2016). Dhamija et al. (2019) hangsúlyozza, hogy a munkáltató feladata egyrészt biztosítani, hogy munkavállalói maguk „jól érezzék magukat” a vállalatnál, és elérjék céljaikat (amelyek miatt csatlakoztak a szervezethez); másrészt a munkáltató gazdasági érdeke is az elkötelezett munkavállalók megléte, mivel az elégedettség, az elkötelezettség és a jó munkakörnyezet egyaránt befolyásolja a munkavállalók teljesítményét és versenyképességét, valamint a szervezet sikeres működését. A munkavállalói elégedetlenség alacsony teljesítményhez, növekvő munkaerő-áramláshoz és a tehetséges állomány elvesztéséhez vezet.

Brunelle és Fortin (2021) megítélése szerint a munkavállalók és munkáltatóik közötti kapcsolat a jövőben meg fog változni, különösen az atipikus foglalkoztatási formák terjedése miatt. A motivációs módszerek alapvető átalakulását jósolják, amelyek növelik a munkavállalói elkötelezettséget, és ezek eltérőek lesznek az irodai dolgozók és a home-office-ban dolgozók esetében.

Locke (1976) az elégedettséget olyan érzésként írta le, amellyel a munkavállalók a munkáltatójukhoz kapcsolódnak. Vroom (1964) szintén a munkából fakadó boldogságként definiálja az elégedettséget. Brief (1998) az elégedettséget egy belső állapotként, érzésként értékeli. Shaffer és Harrison (1998) az elégedettség értelmezésébe bevonják az igényeket és ezen igények kielégítését (vagy kielégítésének elmaradását); véleményük szerint az elégedettség attól függ, hogy a munkával kielégíthető igények valójában kielégülnek-e vagy sem. Greenberg és Baron (2000) az elégedettséget egyfajta intellektuális, érzelmi és viselkedésbeli reakcióként tekintik, amely az egyénben a munkája kapcsán alakul ki. Noé (2004) és Becker–Kaerkes (2006) megtekintése szerint az alkalmazotti elégedettség modelljében három tényezőcsoport együttes hatása figyelhető meg:

· A munkától való elégedettség feltételei (a munka társadalmi elismertettsége, karrierlehetőségek, a munkakörülmények fizikai feltételei, a képességek elismerése, a munkateljesítmény értékelése, a munkavégzés biztonsága) · Az általános elégedettség feltételei (családi élet, szórakozási és sportolási lehetőségek, lakhatási körülmények, társadalmi pozíció és funkció) · Egyéni jellemzők (kor, személyiségtípus, egészségi állapot, vágyak, törekvések).

Ineson et al. (2013) megfogalmazása szerint a képzések, a készségek fejlesztése, a munkavégzés ideje, a munka diverzitása és a munkahely biztonsága olyan tényezők, amelyek hozzájárulnak az elégedettséghez.

Yang (2010) megítélése szerint az elégedettséget befolyásolja a szerepkör-konfliktus, a lehetséges szerepkörök félreérthetősége, a túlterheltség, a munka-család konfliktus, a kiégés, a szocializáció, valamint a függetlenség és az autonómia.

Van Saane et al. (2003) meta-analízist alkalmaztak annak meghatározására, hogy mely munkával kapcsolatos területek gyakorolnak hatást a munkavállalói elégedettségre. Ezek a következők: * a munka jellege (változatos készségeket igénylő munka, a munkavégzés komplexitása, a rutinfeladatokból adódó kihívások), * autonómia (egyéni felelősségvállalás, kontroll a munkával kapcsolatos döntések felett), * karrier/fejlesztés (személyes fejlődés és fejlődési lehetőségek, képzés vagy oktatás), * anyagi ösztönzők (bér, juttatások), * előlépés (a karrierépítés vagy a megemelések lehetősége), * felügyelet (támogatás a felettes részéről, elismerés és az egyenlő bánásmód), * kommunikáció (konzultációs lehetőségek, visszajelzés), * munkatársakkal való munkahelyi kapcsolatok, * a munka jelentőségérzékelése, * munkaterhelés (szubjektív időhiány vagy az idő hiánya, monotonitás, szociális problémák, személyes konfliktusok vagy stressz), * munka miatti megterhelés (kényszerű túlmunka, a munkakör komplexitása, a pozíció bizonytalansága vagy az érzelmi elkötelezettség).

Kozák and Sönperger (2019) hangsúlyozzák a munkáltató szervezetek felelősségét a barátságos munkahelyi légkör kialakításával, az egyéni teljesítmény ösztönzésével, valamint a munkavállalók mentális egészségének megőrzéséhez való hozzájárulással, ami az önért és az önhatalmat (self-efficacy) növelésével jár.

A távmunkához és a home office-hoz kapcsolódó hatékonyság, valamint azok szervezetben megnyilvánuló hatásai – például a megtartás, a lojalitás és a fluktuáció – az alábbi tényezőktől függenek: hogy a munkavégzés magánérdekek vagy közösségi érdekek köré szerveződik-e, az egyéni vagy kollektív felelősség mértéke, hogy a munkavállaló magát a közösség tagjának érzi-e, hogy a munkát alkalmazottként vagy vállalkozóként végzi-e, hogy a munkavállaló személyisége megfelel-e az adott pozíció követelményeinek, az egyéni jellemzők (időgazdálkodási kompetenciák, önállóság, életkor, karriertervek), a vezető attitűdje, valamint – ami mindkét fél szempontjából a legfontosabb – a bizalom szerepe. Ez a fajta atipikus munkavégzés általában akkor működik jól, ha a munkavállalók magasabb szakmai készségekkel és speciális tudással rendelkeznek. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a munkavállaló számos különböző módon képes kapcsolatban maradni a munkáltatóval, és az együttműködés hatékonysága nem a használt eszközöktől függ (Venczel-Szakó et al. 2021). A munkavállalói elégedettség szintjének vizsgálata a munkahelyi kutatások egyik legfontosabb aspektusát képezi (Pinsonneault–Boisvert 2001). A kezdeti általános feltételezés az volt, hogy a távmunkában dolgozó munkavállalók elégedettebbek a munkájukkal, azonban ezt a feltételezést nem sikerült megalapozottan igazolni (Bailey–Kurland 2002; Morganson et al. 2010). Golden és Veiga (2005) az irodai munkavállalók körében vizsgálta a távmunkaszint hatását az elégedettségre; kutatásuk eredményei egy görbe alakú összefüggést mutattak ki a távmunkaszint és a munkateljesztési elégedettség között, vagyis a távmunkának pozitív hatása van az elégedettségre egy bizonyos pontig, de ezen túl már negatív (a szerzők ezt a küszöböt heti 15,1 munkaóra felé határozták meg). A szerzők feltételezték, hogy a magas intenzitású tármunkában dolgozók esetében az egyedül kidúsodás negatív hatása, valamint a vezetőkkel és a munkatársakkal folytatott interakciók csökkenése valószínűleg negatívan befolyásolja a munkateljesztési elégedettséget.

Gajendran és Harrison (2007) kidolgozták a távmunk hatásának elméleti keretrendszerét. Vizsgálták az otthon végzett munka és a következő tényezők közötti kapcsolatot: a tapasztalt autonómiát, a munka-család konfliktust, a vezetővel való kapcsolat minőségét, a tármunkában dolgozó és a munkatársak közötti kapcsolat minőségét, az állási elégedettséget, a munkateljesítményt, a stresszt, valamint a tapasztalt karrierlehetőségeket. Találataik azt sugallják, hogy a távmunk pozitív hatással van a tapasztalt autonómiára, és csökkentette a munka-család konfliktusok számát.

A demográfiai változók tovább részletezik a otthonról végezhető munkavégzés és az alkalmazottak elégedettsége közötti összefüggés képét. Az irodalom alapján (Devine et al. 1997; Bailey–Kurland 2002; Golden 2006; Gajendran–Harrison 2007; Gajendran et al. 2014; Noé 2004; Becker–Kaerkes 2006) feltételezhető, hogy a nők nagyobb mértékben elégedettek a home office munkavégzéssel, mint a férfiak, mivel az otthoni munkavégzés lehetővé teszi számukra a napjuk jobb ütemezését, jobban tudják egyensúlyozni a háztartási feladatok és a gyermeknevelés, valamint a munka közötti relaçãot, mivel nem pazarolják el az időt utazással, így más tevékenységekre is több idejük marad.

A férfiak ezzel szemben inkább ellenállanak az otthoni munkavégzésnek; kevésbé toleránsak a munka és a magánélet „összemeddigesedésére”. Az életkor tekintetében azt feltételezzük, hogy a fiatalabb alkalmazottak (35 év alattiak) jobban elégedettek a home office munkavégzéssel, mint a 35 év feletti kollégáik, mivel az fiatalabb generáció nagyobb hangsúlyt fektet a rugalmas munkavégzésre.

A szerzők egy további hipotézisa, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jobban elégedettek a home office munkavégzéssel, mint azok, akik nem rendelkeznek ilyen képesítéssel, mivel a home office megköveteli az alkalmazott részéről a jó időmenedzsmentet, az önkontrollt és a rugalmasságot, valamint számos egyéb készséget, képességet és kompetenciát, amelyek a felsőfokú végzettséggel rendelkező személytől várhatóak.

Lakóhelyre vonatkozó hipotézisünk szerint a vidéki területeken élő alkalmazottak jobban elégedettek a home office munkavégzéssel, mint a fővárosban élők, mivel bizonyos esetekben hozzáférhetnek plusz lehetőségekhez, és olyan munkát vállalhatnak el, amelyet egyébként nem tudnának.

Egy másik feltételezés szerint azok, akik 12 év alatti gyermekeket nevelnek, jobban elégedettek a home office munkavégzéssel, mint akik nem. Az otthoni munkavégzés lehetővé teszi a szülők számára a munka és a gyermekre irányuló feladatok harmonizálását, és nem kell távollétet kérniük a munkahelyről akkor sem, ha a gyermek beteg. Az alkalmazottak elégedettségéről szóló irodalom áttekintése után a következő hipotézist állítottuk össze:

H1: Jelentős különbségek azonosíthatók a home office munkavégzéssel kapcsolatos elégedettség tekintetében az alkalmazottak demográfiai hátterének függvényében.

A kommunikáció mint az elégedettséget befolyásoló tényező

A belső kommunikáció minden szervezet életében fontos (Borgulya 2014), „a kommunikáció a vállalat teljesítményének szíve” (Van Riel–Fombrun 2007. 2). Ennek megfelelően annak minősége határozza a szervezet sikeres működését, csatornái és mechanizmusain keresztül pedig befolyásolja a menedzsment szerkezetének jellemzőit is (Bakacsi 2002).

Számos szerző hangsúlyozza a vállalati kommunikáció részeként a munkavállalókkal fenntartott kapcsolattartás fontosságát. Van Riel–Fombrun (2007) megfogalmazza, hogy a kommunikáció a menedzserek egyik legfontosabb képessége, amely segíti a vállalati célok elfogadatását, továbbá elősegíti a munkavállalói elkötelezettséget. Schmidt–Lyczek (2006) és Goodman–Hirsch (2010) kiemelt fontosságúnak tartja a munkavállalók közötti kommunikációt (a kollégák közötti információs csere), míg Piwinger–Zerfaß (2007) a személyzet és a vezetés közötti kommunikáció jelentőségét, valamint a kommunikáció értékteremtő szerepét hangsúlyozza.

Az információs áramlás (mint a vállalati kultúra jellemzője) a szervezeti kultúra meghatározó tényezője. Azokban a szervezetekben, ahol biztosított az információk szabad áramlása, általában ösztönzik az innovációt, a munkahelyeket lazább légkörrel rendelkezőként tekinthetjük, hosszabb időhorizontra terveznek, menedzsereik dominántan kapcsolatorientáltak és empátián alapuló vezetési stílust alkalmaznak; a munkavállalók a menedzserek társadalmi érzékenységét a legfontosabb tényezőnek tartják, a konfliktusok szervezet binnen feltött megoldásának eszközeként a konszenzuskeresést tekintik, és ezek hozzájárulnak a munkateljesítés elégedettségéhez (Tsai 2011).

Az infokommunikációs technológia (IKT) a távmunkához feltétel, így a kommunikációs infrastruktúra biztosítása elengedhetetlen. Az IKT-eszközökkel megvalósított belső kommunikációs menedzsment – távmunkás vagy home office munkavállalás esetén is – hozzájárul a kapcsolatok megerősítéséhez és az interaktív információs áramláshoz; valójában növeli a motivációt és az elkötelezettséget.

Ez alátámasztja és kiegészíti a kommunikációs menedzsmentgel kapcsolatos releváns szakirodalmi megállapításokat (Argenti 2003; Bray–Williams 2017; Castro–Martins 2010; Grensing-Pophal 2000; Van Riel 1992).

A home office rendszerek bevezetése jelentősen csökkentette a szóbeli kommunikációt; a naponta többször vagy legalább egyszer történő szóbeli kommunikáció helyét heti rendszerességű vagy hetente többször ismétlődő szóbeli kommunikáció vette át. A legnagyobb probléma a napi személyes kapcsolat hiánya, és leggyakrabban a szervezeten belüli információcserék hatékonyságát kritizálják. A kommunikáció feltételei és aspektusai közül a legkritikusabb az, hogy a munkavállaló mindenről tájékozott legyen, és minden munkával kapcsolatos információt időben megkapjon. Ezt követi a home office elvégzéséhez szükséges eszközök száma, valamint a szervezeten belüli információcserék hatékonysága (Jarjabka et al. 2020a; Jarjabka et al. 2020b; Jarjabka et al. 2020c; Sipos et al. 2020).

Meulen et al. (2019) eredményei azt mutatják, hogy a térbeli elkülönülés közvetlenül csökkenti a kollégák közötti tudásmegosztás gyakoriságát, míg az időbeli elkülönülés a munka minőségének és a proaktív teljesítménynek a romlását okozza.

Bauer et al. (2019) rávilágít arra, hogy az aktív és minőségi kapcsolat képezi a bizalom építésének alapját, függetlenül attól, hogy az online vagy offline formában valósul meg. A szerzők megjegyzik azonban, hogy a digitális kommunikáció alkalmasabb a célzott feladatok végrehajtására, míg az offline kommunikáció hatékonyabb a személyes kapcsolatok kialakításában. Ugyanakkor felhívják a figyelmet a minőségi és a gyakori kommunikáció közötti különbségre is.

Akkirman és Harris (2005) megállapította, hogy a virtuális irodában dolgozók jellemzően nagyobb mértékben elégedettebbek a szervezeti kommunikációval, mint a hagyományos irodai dolgozók. Murphy és Sashi (2018) szintén vizsgálta az offline és digitális kommunikáció hozzájárulását az elégedettség növeléséhez. A személyes kommunikáció jelentősebb hatással van a kapcsolatok fenntartására, míg a digitális kommunikáció hatékonyabb. Verčič–Špoljarić (2020) szerint a szervezeteknek gyorsan alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy elérjék alkalmazottaikat, mivel a belső kommunikáció környezete folyamatosan változik (pl. az új technológiák hatása miatt); a belső kommunikációs csatorna kiválasztása különösen fontos.

A digitalizáció és a folyamatban lévő digitális transzformáció eddig szinte minden vállalatot és szektort érintett (Kronblad 2020; Makarius–Larson 2018), megváltoztatva a munkavállalók munkahelyi interakcióit, a kommunikációt, az elvárásokat, valamint a munka helyét és időpontját. A digitalizáció új készségek és új munkamódszerek adaptációját és fejlesztését is megköveteli (Bondarouk–Ruël 2009). Emellett a szakirodalom hangsúlyozza az új készségek fejlesztésébe való beruházások fontosságát, különösen akkor, ha a változás új technológiákat és új szerepköröket von maga után (Heracleous 2003). Az emberi erőforrás-gazdálkodás (HR) menedzserek alapvető feladata az alkalmazottak támogatása és a segítésük abban, hogy a teljes szervezeti stratégia mentén fejlődhessenek (Watson 2009).

Mivel a távmunkával jár a személyes interakció csökkenése, valamint a szociális jelenlét és az interperszonális kötelékek gyengülése, a munkatársakhoz és a felettesekhez való kapcsolódás is gyengülhet (Golden 2006). Az interperszonális szféra változását elsősorban az információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatával lehet ellensúlyozni, bár ez formalizáltabbá és aszinkronabbá teszi a folyamatokat (Brunelle 2013). A szöveges üzenetek és az e-mailek nem nyújtanak olyan interakciót, mint a személyes kommunikáció, mivel korlátozzák a nemverbális jelek (pl. intonáció, testbeszéd és arckifejezés) átvételét és érzékelését (Sharma et al. 1981). Egyes szerzők úgy vélik, hogy a kapcsolatok károsodhatnak, mivel ez a hiányosság megnehezíti a kollégák közötti hatékony egyeztetéseket és a bizalom építését (Jawadi 2013; Wheatley 2012). Brunelle és Fortin (2021) úgy gondolják, hogy a távmunk hatással lehet a kommunikáció minőségére és jellegére, valamint a munkavállalói kapcsolatok fejlődésére, ellentétben az fizikai irodákban dolgozókkal.

A kommunikációs elégedettség témájú szakirodalom áttekintése után a következő hipotézisre formuláltuk:

H2: A szervezeti kommunikációval való elégedettség szignifikáns és pozitív hatással van a home office-ben való munkavégzéssel kapcsolatos elégedettségre.

Metodológia

Mintavételi módszer

A kutatás azon csoportokra összpontosít, akik rendelkeznek otthoni munkavégzési tapasztalattal. Amikor egy ilyen speciális célcsoport elérése válik szükségessé, és nincs hivatalos statisztikai információ a csoport méretéről vagy demográfiai jellemzőiről, illetve nem érhetőek el korábban publikált, reprezentatív kutatási eredmények, nem határozhatók meg olyan kritériumok, amelyek biztosítanák a teljes mintaság reprezentatív jellegét az adatgyűjtés során. Amennyiben a reprezentatív, nagy mintájú felvidéki vizsgálat megvalósításához szükséges források hiányoznak, az egyetlen megoldás a célcsoporton belüli különböző szegmensválasztás megnevezése a kutatási célokhoz és a kvótákhoz igazodva; azaz ezekre az „analízisegységekre” meghatározottak célkitűzött számok állíthatók elő, hogy elegendő méretű mintát kapjunk az egyes célcsoportok és szegmensök véleményeinek megbízható vizsgálatához (Sajtos–Mitev 2007).

Az online kérdőíves felvidéki vizsgálatot 2021. május 27. és június 25. között végeztük, véletlenszerű mintavételi módszerrel, előre meghatározott kvóták alapján (Table 1).

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A minta jellemzői

A felvételi megkeresés során összesen 600, 18–64 év alatti magyar lakos részesedett a megkeresésben, akik legalább 3 hónapig otthonról dolgoztak; azaz a válaszadói csoportból kizárultak azok, akiknek nincs vagy csak kevés tapasztalatuk volt a home office-ról. A válaszadók nemére tekintve a férfiak és nők aránya szinte egyenletes: a kérdőívet kitöltő nők száma 308 (50,41%), a férfiaké pedig 303 (49,59%), ami nem tér jelentősen a nemzeti arányoktól (KSH 2021).8 A válaszadók életkora tekintetben látható, hogy a válaszadók több mint háromnegyedét (75,93%) a 26 és 55 év közötti korosztály alkotja, tehát a mintában kevésbé képviseltek a karrier kezdetén állók és a nyugdíjazás előtt álló seniorok. A legnagyobb arányú (27,82%) kohort a 36–45 év közötti válaszadókból állt, az összes válaszadó 7,04%-a pedig a 18–25 év közötti korosztályba tartozott.

A válaszadók lakóhelyét tekintve 42,06%-uk Budapestről vagy Pest megyéből származik (257 személy).9 8 A nemzeti átlag 2021-ben: 9 730 772 személy (férfi: 4 663 794; nő: 5 066 772, azaz 47,9% férfi és 52,1% nő). Forrás: https://www.ksh.hu/stadat_les/nep/hu/nep0001.html, lekérve: 2021.10.14. 9 Budapest és agglomerációja Magyarország teljes lakosságának körülbelül 30%-ját koncentráltja (EURYDICE 2021).

A válaszadók közel háromnegyedét (71,19%) kapcsolatban él (házasság vagy élettársi kapcsolat), közel ötödük (19,97%) le single, 8,84%-uk pedig elvált vagy özvegy.

A végzettség tekintetében a válaszadók közel kétharmada (61,87%) felsőoktatási oklevéllel rendelkezik, a mintában azáltalok aránya, akik az alapfokozat alatt álló vagy kevesebb végzettséggel rendelkeznek, 0,98%, míg 37,15%-uk középiskolai végzettséget tett meg.

A válaszadók összesétől számítva 30,28%-nak van 12 évnél fiatalabb gyermek/gyermekei. A gyermekeket nevelők közül a legtöbb egy 12 évnél fiatalabb gyermeket nevelt (59,46%), további 30,27%-nak volt 2 gyermeke, míg a válaszadók 10,27%-ának volt 3 vagy annál több 12 év alatti gyermeke.

A válaszadók többsége (55,80%) a vállalati szektorban dolgozott, 31,40%-uk a kötelező állami szektorban, míg 12,80%-uk a nonprofit szektorban. A vállalatméretre tekintve látható, hogy a válaszadók 39,30%-a nagyvállalatoknál (250 vagy annál több alkalmazott) dolgozott, 25,20%-uk kisvállalkozásnál (10–49 alkalmazott), 16,69%-uk pedig 10 alkalmazottnál kevesebbel rendelkező vállalatoknál.

A kérdőívet az előző kutatásokból átvett munkatelítettséggel és kommunikációval kapcsolatos kérdések alapján állítottuk össze (lásd Melléklet).

A lineáris regresziós formula leírása

A statisztikai módszertan kiválasztásakor azt vettük figyelembe, hogy mindkét hipotézis az munkatelítettségre összpontosít, amely a függő változó. A demográfiai és a kommunikációs tényezők független változóként jelennek meg. Az egyes tényezők munkatelítettségre gyakorolt hatását úgy mutattuk be, hogy minden egyéb változót *ceteris paribus* figyelembe vettünk.

Ennek megfelelően a megfelelő módszertan az OLS lineáris regresziós eljárás lehet. A két index normáleloszlását a Kolmogorov-Smirnov, valamint a Shapiro-Wilk tesztek alapján vizsgáltuk meg, és megállapítottuk, hogy azok jelentősen eltérnek a normáleloszlástól (a p-érték alacsonyabb az 5%-os szignifikancia szintnél) (Babbie 2016). Ezért az OLS lineáris regreszió alkalmazása előtt logaritmiás átalakítást hajtottunk végre, mivel az átalakítás megőrzi az egyes értékek egymáshoz való relatív pozícióját, és hozzájárul az értékek normalizálásához. A nominális változókból dummy (műveletes) változókat állítottunk létre, amelyek az adott változó után zárójelben jelzik a referenciacsoportot. A bevonásban szereplő nominális változók a következők voltak: kvóták (1. kvótán), vállalatméret (10 alkalmazottnál kevesebb), szektor (gazdasági szektor), nem (nő), életkor (36 év vagy idősebb), lakóhely (nem főváros), végzettség (nem magasabb, mint középfokú), 12 évnél fiatalabb gyermek (nincs). Ezek alapján az 1. egyenlet mutatja a futtatás során alkalmazott képletet.

(1) ahol:

Y = A home office-ban való munkavégzéssel kapcsolatos logaritmiás munkatelítettség

X1–X13 a lineáris regreszió független változói: vállalatméret, szektor, nem, életkor, lakóhely, végzettség, 12 évnél fiatalabb gyermek(ek), a kommunikációi elégedettség logaritmus Z1-2 a lineáris regreszió kontroll változója: $\epsilon$ = reziduális Az eredmények és a megvitatás leíró statisztikái (2. táblázat) azt mutatják, hogy a válaszadók jellemzően magas értékeket adtak a munkatelítettség tényezőire vonatkozóan (1-től 10-ig terjedő Likert-skálán). A WS10 tényezőt eredetileg fordított skálán (10-től 1-ig) kellett volna értelmezni, de az elemzés során megfordítottuk. A WS1, a WS6 és a WS11 tényezők kivételével minden elemnél a legtipikusabb érték 10 volt, a medián pedig 6 vagy annál magasabb. A legmagasabb értékeket a home office-ban végzett munkához kapcsolódó készségek és tudás alkalmazására adták (átlag: 7,96).

A kommunikációs elemekkel (C1, C2 és C3) kapcsolatban szintén magas átlagok figyelhetők meg, mindhárom esetben a legtipikusabb érték 10 volt. Ezt követően két összetett indexet hoztunk létre a 11 munkatelítettség-tényezőből és a 3 kommunikációs tényezőből. Egyetlen logikai egységet alkotó kérdések esetén egyszerű összeadást alkalmaztunk, amelynek eredményeként a munkatelítettség index elméleti tartománya 11–110, míg a kommunikációs index a 3–30 közötti tartományban mozog. A két index leíró statisztikái alapján a leíró statisztikai mutatók alacsony heterogenitást mutattak (3. táblázat).

A leíró statisztikák után az 1. egyenlethez váltottunk. A fokozatos megközelítés és a két hipotézis különálló elemzése érdekében három futtatást végeztünk el. Először az independent változók hatását teszteltük a kontrollváltozó és a logaritmikus kommunikáció nélkül (LR1). Ezután a kontrollváltozó és a logaritmikus kommunikációs elégedettség hatását elemeztük (LR2), végül pedig minden független változó kombinált hatását mutattuk be (LR3).

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Változatosság

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A lineáris regresziós eredmények (4. táblázat) azt mutatják, hogy minden modell szignifikáns; létezésük indokoltnak tekinthető. Az LR1 esetében az magyarázó erő alacsony, nevezetesen a korrigált $R^2$ alapján 1,7%. Azonban ennek vizsgálata is fontos számunkra, mivel az első megközelítésben azonosíthatók azok a hatások, amelyek a logaritmusos kommunikációs értékeken kívül eső tényezőktől függenek.

Az LR2 és LR3 modellek alapján megállapíthatjuk, hogy a logaritmusos kommunikáció a legnagyobb mértékben járul hozzá a home office-szal kapcsolatos elégedettséghez, mivel az LR2 modell (amelyben szerepel a logaritmusos kommunikáció) 26,7%-os magyarázó erővel rendelkezik, míg az LR3 esetében ez az érték valamivel magasabb (26,9%). A futtatás során vizsgáltuk a multikollinealitás jelenlétét is, és egyetlen tényezőnél sem találtunk 10-nél magasabb VIF-értéket, amely – Babbie (2016) szerint – azt jelezné, hogy bizonyos változók szerepeltetését újra kellene fontolnod.

A kontrollváltozóként bevitt kvóták minden modellben szignifikáns értéket mutattak. Legnagyobb hatásukat az LR1 modellben gyakorolták (az elégedettség sorban 12,0%-kal és 15,1%-kal alacsonyabb volt, mint a Quota1 esetében); ugyanakkor mindhárom modellben szignifikánsak.

A szocio-demográfiai és munkaerőpiaci tényezőknek nincs szignifikáns hatásuk a munkateljesztettel kapcsolatos egyik tényezőre sem. Ez azt jelenti, hogy a home office-szal kapcsolatos elégedettség elsősorban a home office- tapasztalatra épül, nem pedig az egyén egyéb jellemzőire.

Azonban az LR3 modell esetében, amelyben szerepel a kommunikációs elégedettség, egy tényező bizonyult szignifikánsnak: a közszfere munkavállalói 7,6%-kal nagyobb elégedettséget tapasztaltak a home office-szal, mint a vállalati szfere munkavállalói. Ez részben a közszektorra jellemző nagyobb biztonság és kiszámíthatóság eredménye.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A kommunikációs elégedettség jelentős hatású tényezőként tűnik fel. Az LR2-es modell egyértelműen mutatja, hogy a magasabb kommunikációs elégedettség a munkahelyi elégedettség 50,0%-os növekedésével jár. Ezen alapokon nem állapíthatjuk meg bizonyossal, hogy a kommunikáció oka vagy eredménye az elégedettségnek, azaz hogy a kommunikációs elégedettség járul hozzá a home office-ban történő munkavégzés elégedettségéhez, vagy éppen fordítva. Az azonban egyértelmű, hogy a kommunikáció és a munkateljesítmény elégedettsége szoros összefüggésben áll egymással (Pearson-korreláció: 0,539, p=0,000).

Az LR2-ben azonosított kommunikációs elégedettség munkahelyi elégedettségre gyakorolt hatása az LR3 modellnél még erősebb (51,6%). Ez a megerősödés párhuzamosan mutatkozik a kvótatenyezőkre vonatkozó különbségek csökkenésével, vagyis a home office tapasztalatok közötti különbségek egyre kevésbé jelentős tényezővé válnak. Ez alátámasztja Van Riel–Fombrun (2007), Schmidt–Lyczek (2006), Piwinger–Zerfaß (2007), Goodman–Hirsch (2010) és Tsai (2011) kutatásának eredményeit, miszerint a kommunikáció, különösen az információk szabad áramlása, kiemelten fontos az organizáció életében. Ez azt is jelenti, hogy a home office-ban dolgozó alkalmazottak számára alapvető fontosságú, hogy mindenről tájékoztatást kapjanak, és minden munkával kapcsolatos információt időben megkapjanak; továbbá a szervezeten belüli információcserének is hatékonynak kell lennie.

Konklúziók

Ez a kutatás a home office-ban történő munkavégzés elégedettségét befolyásoló tényezőkre összpontosított. Miután a résztvevőket a COVID-19 előtti (Quota4), utta (Quota2), valamint a koronavírus-járvány előtti és utáni (Quota1) tapasztalataik alapján kategóriákba soroltuk, az alábbi megállapítások tehetők:

A COVID-19-hez kapcsolódó home office tapasztalatokból eredő különbség jelentősen gyengülni fog a kommunikációs elégedettség tényező beemelésével, mind a skála, mind a szignifikanciánemesség tekintetében. A különböző demográfiai hátterű egyének munkahelyi elégedettsége között nem volt megállapítható jelentős különbség, tehát a demográfiai tényezők nem befolyásolják a munkateljesítmény elégedettségét. Ennek megfelelően az H1 hipotézis (A munkavállalók demográfiai hátterének függvényében jelentős különbségek azonosíthatók a home office-ban történő munkavégzés elégedettségével kapcsolatban) elutasításra kerül.

A kommunikációs elégedettségnek jelentős hatása lesz a home office-ban történő munkavégzés elégedettségének szintjére. Ezen alapul az H2 hipotézis (A szervezeti kommunikációról való elégedettség jelentős és pozitív hatással van a home office-ban történő munkavégzés elégedettségére) elfogadása.

Következtetésként tehát kijelenthető, hogy a home office-ban történő munkavégzés elégedettségének növelése érdekében a munkáltatóknak nyitott, átlátható és hatékony kommunikációt kell folytatniuk alkalmazottaikkal.

A kutatás fő korláta, hogy a válaszadók véleménye valószínűleg a járvány idején tapasztalt stressz és félelem hatására alakult ki. Egy másik korlát, hogy a felmérés során kizárólag a munkavállalói oldalt elemezte, a munkáltatók véleménye, tapasztalatai, valamint a felülről irányuló munkavállalói ítéletképesítés nem volt meghatározható. A jövőbeni kutatások során beemelhető lenne egy online nemzeti kérdőíves felmérés alkalmazása, amelynek mintája 1000 válaszadóból állna, nem, kor, iskolai végzettség, lakhely, szektor és vállalatméret tekintetében reprezentatív. A reprezentatív kutatás során szándékunk szerint azokat is megkérdezzük, akiknek nincs tapasztalatuk a home office-ról; nekik megállításprotokollal (attitude test) végezhetünk. Tervezésünk szerint a kutatást rendszeresen (éves vagy kétéves gyakorisággal) folytatjuk, hogy vizsgáljuk az alkalmazottak és a munkáltatók véleményeinek, valamint a home office-szempontú elégedettségének változását a pandémia hatására (vagy annaktól függetlenül).

Köszönetnyilvánítás

Hálásan köszönjük Prof. Rappai Gábor, PhD, a Gazdaság- és vállalatvezetés doktori program vezetőjének támogatását, aki a „Talentől a fiatal kutatóig – a felsőoktatásban a kutatói karrier segítését szolgáló tevékenységek” című pályázaton keresztül támogatta a kutatás megvalósítását.

Irodalomjegyzék

Akkirman, A. 2005. Organizational communication satisfaction in the virtual workplace. Journal of Management Development 24(5), 397–409.

Argenti, P. A. 2003. Corporate Communication. New York, NY: McGraw-Hill. Ásványi, Zs. 2021. XXI. századi munkavégzési formák nemzetközi környezetben. In: Blahó, A. 2021. Nemzetközi menedzsment. Budapest: Akadémiai Kiadó, 160–73.

Babbie, E. R. 2016. The practice of social research. 14th ed. Boston, MA: Cengage Learning.

Bailey, D. E. 2002. A review of telework research: Findings, new directions, and lessons for the study of modern work. Journal of Organizational Behavior 23, 383–400.

Bakacsi, Gy. 2002. Szervezeti magatartás és vezetés. Budapest: KJK.

Bankó, Z. 2003. Távmunka tanácsadó. Budapest: KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft.

Bankó, Z. 2015. Atipikus munkajogviszonyok. Budapest: Wolters Kluwer Kft.

Bauer, A. 2019. Kommunikációs csatornák és az innovációs magatartás hatása a bizalomra, valamint a vevőkapcsolati teljesítményre a személyes értékesítésben. Vezetéstudomány/Budapest Management Review 50(9), 6–13.

Beauregard, T. A. 2019. Telework: Outcomes and facilitators for employees. In: Landers, R. N. (ed.) The Cambridge handbook of technology and employee behavior. Cambridge: Cambridge University Press, 511–543.

Becker, E. 2006. Gefühlte Bindung geht über Zufriedenheit. Qualität und Zuverlässigkeit 3, 18–22.

Blair-Loy, M. 2002. Employees’ Use of Work Family Policies and the Workplace Social Context. Social Forces 80(3), 813–845.

Bondarouk, T. 2009. Electronic Human Resource Management: Challenges in the digital era. The International Journal of Human Resource Management 20(3), 505–514. Borgulya, Á. 2014. Kulturális távolságok vállalaton belüli és országok közötti interakciókban. Budapest: Typotex Kiadó.

Bray, N. J.–Williams, L. 2017. A quantitative study on organisational commitment and communication satisfaction of professional staff at a master’s institution in the United States. Journal of Higher Education Policy and Management 39(5), 487–502. Brief, A. P. 1998. Attitudes in and Around Organisation. Thousand Oaks, CA: SAGE Publications.

Brunelle, E.–Fortin, J-A. 2021. Distance Makes the Heart Grow Fonder: An Examination of Teleworkers’ and Office Workers’ Job Satisfaction Through the Lens of Self-Determination Theory. SAGE Open 11(1), 1–11.

Brunelle, E. 2013. Leadership and Mobile Working: The Impact of Distance on the Superior-Subordinate Relationship and the Moderating Effects of Leadership Style. International Journal of Business and Social Science 4(11), 1–14.

Caligiuri, P.–De Cieri, H.–Minbaeva, D.–Verbeke, A.–Zimmermann, A. 2020. International HRM insights for navigating the COVID-19 pandemic: Implications for future research and practice. Journal of International Business Studies 51, 697–713. Carlson, D. S.–Kacmar, K. M.–Williams, L. J. 2000. Construction and initial validation of a multidimensional measure of work–family conflict. Journal of Vocational Behavior 56, 249–276.

Castro, M. L.–Martins, N. 2010. The relationship between organisational climate and employee satisfaction in a South African Information and Technology organisation. SA Journal of Industrial Psychology 36(1), 1–9.

Devine, K. S.–Taylor, L.–Haryett, K. 1997. The impact of teleworking on Canadian employment. In: Duffy, A.–Glenday, D.–Pupo, N. (eds.) Good Jobs, Bad Jobs, No Jobs. The Transformation of Work in the 21st Century. Toronto: Harcourt Brace, 97–116. Dhamija, P.–Gupta, Sh.–Bag, S. 2019. Measuring of job satisfaction: the use of quality of work life factors. Benchmarking: An International Journal 26(1), 1–23. EB 2020. 2020. tavaszi gazdasági előrejelzés. https://ec.europa.eu/commission/ presscorner/detail/hu/ip_20_799, megtekintve: 30.06.2021.

Eurofound 2020a. Living, working and COVID-19; First findings–April 2020. https://www.eurofound.europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ ef20058en.pdf, megtekintve: 30.09.2021.

Eurofound 2020b. Living and working in Europe 2019. https://www.eurofound. europa.eu/sites/default/files/ef_publication/field_ef_document/ef20003en.pdf, megtekintve: 30.07.2021.

EURYDICE 2021. Magyarország. https://eacea.ec.europa.eu/national-policies/ eurydice/content/population-demographic-situation-languages-and-religions-35_hu, megtekintve: 27.09.2021.

Gajendran, R. S.–Harrison, D. A. 2007. The good, the bad and the unknown about telecommuting: Meta-analysis of psychological mediators and individual consequences. Journal of Applied Psychology 92(6), 1524–1541.

Gajendran, R. S.–Harrison, D. A.–Delaney-Klinger, K. 2014. Are telecommuters remotely good Citizens? Unpacking telecommuting’s effects on performance via i-deals and job resources. http://publish.illinois.edu/ravigajendran/files/2014/08/PPsych-Final. pdf, megtekintve: 03.10.2021.

Gergely, O.–Nistor, L.–Sántha, Á.–Telegdy, B. 2020. COVID-19 járvánnyal kapcsolatos attitűdök és viselkedések. Online kérdőíves kutatás erdélyi magyarok körében. http://csik.sapientia.ro/data/COVID_SEMTE_gyorsjelentes.pdf, megtekintve: 01.08.2021. Gibson, C. 2020. From ‘Social Distancing’ to ‘Care in Connecting’: An Emerging Organizational Research Agenda for Turbulent Times. Academy of Management Discoveries 6(2), 165–169.

GKI 2020. A foglalkoztatottak munkahelyi helyzete 2020 júniusában. https:// www.gki.hu/wp-content/uploads/2020/06/Foglalkoztatotts%C3%A1g_20200623.pdf, megtekintve: 30.05.2021.

Golden, T. D.–Veiga, J. F. 2005. The impact of extent of telecommuting on job satisfaction: Resolving inconsistent findings. Journal of Management 31, 301–318. Golden, T. D. 2006. The role of relationships in understanding telecommuter satisfaction. Journal of Organizational Behavior 27, 319–340.

Goodman, M. B.–Hirsch, P. B. 2010. Corporate Communication. New York, NY: Peter Lang.

Greenberg, J.–Baron, R. A. 2000. Behaviors in organizations. New Jersey, NJ: Prentice Hall.

Grensing-Pophal, L. 2000. Follow Me. HR Magazine 45(2), 36–41.

Hárs, Á. 2012. Az atipikus foglalkoztatási formák jellemzői és trendjei a kilencvenes és a kétezres években. http://elorejelzes.mtakti.hu/publikaciok/Palyasugo-Fuzetek/45/, megtekintve: 10.07.2020.

Heracleous, L. 2003. Strategy and Organization: Realizing strategic management. Cambridge: Cambridge University Press.

Hill, E. J.–Miller, B. C.–Weiner, S. P.–Colihan, J. 1998. Influences of the virtual office on aspects of work and work/life balance. Personnel Psychology 51(3), 667–683. IAU 2020. The impact of COVID-19 on higher education around the world. IAU Global Survey Report. https://www.iau-aiu.net/IMG/pdf/iau_covid19_and_he_survey_ report_final_may_2020.pdf, megtekintve: 20.06.2021.

Ineson, E. M.–Benke, E.–László, J. 2013. Employee loyality in Hungarian hotels. International Journal of Hospitality Management 32(1), 31–39.

International Survey on Coronavirus. https://covid19-survey.org, megtekintve: 23.08.2021.

Izvercian, M.–Potra, S.–Ivascu, L. 2016. Job satisfaction variables: A grounded theory approach. Procedia–Social and Behavioral Sciences 221, 86–94.

Jarjabka, Á. 2010. A foglalkoztatási formák hagyományos és új, rugalmas megoldásai. In: Karoliny, Zs.–Poór, J. (szerk.) Emberi erőforrás menedzsment kézikönyv: Rendszerek és alkalmazások. Budapest: Complex Kiadó, 212–220.

Jarjabka, Á.–Kuráth, G.–Sipos, N.–Venczel-Szakó, T.–Szabó-Bálint, B.–Balogh, G.–Uhrin, A. 2020a. Digitális oktatás, távmunka helyzetfelmérés és jövőbeli elképzelések, PTE munkatársi, oktatói felmérés. Kutatási tanulmány. Pécs: PTE.

Jarjabka, Á.–Kuráth, G.–Sipos, N.–Venczel-Szakó, T.–Szabó-Bálint, B.–Balogh, G.– Uhrin, A. 2020b. Rugalmasság, produktivitás vagy elszigeteltség? Avagy a COVID–19 hatása a felsőoktatásban oktatók munkavégzésére. Magyar Tudomány 181(12), 1698– 1710.

Jarjabka, Á.–Venczel-Szakó, T.–Szabó-Bálint, B.–Kuráth, G.–Sipos, N. 2020c. Digitális oktatás, távmunka helyzetfelmérés és jövőbeli elképzelések. Szervezeti, vállalati felmérés. Kutatási tanulmány. Pécs: PTE.

Jawadi, N. 2013. E-leadership and trust management: Exploring the moderating effects of team virtuality. International Journal of Technology and Human Interaction 9, 18–35.

Johnson, E. N.–Lowe, D. J.–Reckers, P. M. J. 2008. Alternative work arrangements and perceived career success: current evidence from the big four firms in the US. Accounting, Organizations and Society 33(1), 48–72.

Klein, S. 2009. Vezetés-és szervezetpszichológia. Budapest: Edge 2000 Kft. Kozák, A.–Sönperger, R. 2019. Támogató munkahelyi kultúra a dolgozói önértékelés szolgálatában. Közgazdász Fórum 22(3), 3–24.

Kowalski, K.–Swanson, J. 2005. Critical success factors in developing teleworking programs. Benchmarking: An International Journal 12(3), 236–249.

Kraut, R. 1989. Telecommuting: the trade-off of home work. Journal of Communication 39(3), 19–47.

Kronblad, Ch. 2020. How Digitalization Changes our Understanding of Professional Service Firms. Academy of Management Discoveries 6(3), 436–454.

KSH 2020. https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0001.html, megtekintve: 14.10.2021.

KSH 2021. KSH Heti Monitor 2021. https://www.ksh.hu/heti-monitor/, megtekintve: 22.11.2021.

Locke, E. A. 1976. The Nature and Causes of Job Satisfaction. In: Dunnette, M.D. (szerk.) Handbook of Industrial and Organizational Psychology. Chicago, IL: Rand McNally.

Makarius, E.–Larson, B. 2018. Changing the Perspective of Virtual Work: Building Virtual Intelligence at the Individual Level. Academy of Management Perspectives 31(2), 159–178.

Makó, Cs.–Keszi, R.–Polyánszky, T. Z. 2003. A munkáltatók távmunkával szembeni beállítottságai (a közép-dunántúli régió példája). Vezetéstudomány 34(12), 17–33.

van der Meulen, N.–van Baalen, P.–van Heck, E.–Mülder, S. 2019. Egyetlen távmunkás sem egyedül: az időbeli és térbeli elkülönítettség, valamint a médiahasználat hatása a tudásmegosztási hálózatokra. Journal of Information Technology 34(3), 243–262.

Morganson, V. J.–Major, D. A.–Oborn, K. L.–Verive, J. M.–Heelan, M. P. 2010.

A távmunkás helyszínek és a hagyományos munkarendek összehasonlítása. Journal of Managerial Psychology 25(6), 578–595.

Murphy, M.–Sashi, C. M. 2018. Kommunikáció, interaktivitás és elégedettség a B2B kapcsolatokban. Industrial Marketing Management 68(12), 1–12.

Netemeyer, R.–Boles, J. S.–McMurrian, R. 1996. A munka–család konfliktus és a család–munka konfliktus skálák fejlesztése és validálása. Journal of Applied Psychology 81(4), 400–410.

Nilles, J. M. 1975. Telekommunikáció és szervezeti decentralizáció. IEEE Transactions On Communications 23(10), 1142–1147.

Noé, N. 2004. A dolgozó munkával való elégedettsége. Marketing & Menedzsment 38(5), 13–23.

Omondi, A. A.–K’Obonyo, P. 2018. Rugalmas munkarendek: egy kritikus irodalomáttekintés. The Strategic Journal of Business & Change Management 5(4), 2069–2086.

Ouedraogo, A.–Leclerc, A. 2013. Az üzemi elégedettség és a szervezeti teljesítmény:

Bizonyítékok egy kanadai hitelszövetkezet esetéből. Journal of Organizational Culture, Communications and Conflict 17(1), 35–50.

Pinsonneault, A.–Boisvert, M. 2001. A távmunk hatásai a szervezetekre és az egyénekre: irodalomáttekintés. K: N. Johnson (szerk.) Telecommuting and virtual offices: Issues and opportunities. IGI Global, 163–185.

Piwinger, M.–Zerfaß, A. 2007. Unternehmenskommunikation kézikönyv. Wiesbaden:

Gabler.

Poór, J.–Balogh, G.–Dajnoki, K.–Karoliny, M.–Kőműves, Zs.–Pató, G.–Szűcs, B.– Szabó, Sz. (szerk.) 2021. COVID-19–Koronavírus-válság: harmadik fázis: Kihívások és HR-válaszok. Gödöllő: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem.

RDA 2020. A Global Research Data Alliance közösségi válasza a globális COVID-19 pandémiára. https://www.rd-alliance.org/global-research-data-alliancecommunity-response-global-covid-19-pandemic, letöltve: 23.07.2021. Sajtos, L.–Mitev, A. 2007. SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv. Budapest:

Alinea Kiadó.

Schmidt, B. F.–Lyczek, B. (szerk.) 2006. Unternehmenskommunikation.

Kommunikationsmanagement aus Sicht der Unternemhensführung. Wiesbaden: Gabler/ GWF Fachverlage.

Sharma, S.–Durand, R. M.–Gur-Arie, O. 1981. Moderátorváltozók azonosítása és elemzése. Journal of Marketing Research 18, 291–300.

Shaffer, M. A.–Harrison, D. A. 1998. A külföldön dolgozók pszichológiai visszahúzódása a nemzetközi feladatoktól: munka, nem-munka és családi hatások. Personnel Psychology 51(1), 87–118.

Shamir, B.–Salomon, I. 1985. Otthoni munkavégzés és a munka életminősége. Academy of Management Review 10(3), 455–464.

Siklósi, A. 2021. Elbúcsúzhatunk az 5 napos munkahéttől? https://index.hu/belfold/2021/01/19/munkahet_munkahely_tavoli_munkavegezés_ alkalmazott/?fbclid=IwAR3RdSbB2fbc6XXEXPRU1LQFIQgu6xDSlZwVrIVH7oBwtbpLeGCzL_9Qh28, letöltve: 29.09.2021.

Sipos, N. 2016. A munkaelégedettség Herzberg-modelljének továbbfejlesztése a frissdiplomások 2011–2014 adatbázisok alapján. Vezetéstudomány 47(12), 97–108. Sipos, N.–Jarjabka, Á.–Kuráth, G.–Venczel-Szakó, T. 2020. Felsőoktatás a COVID-19 szorításában: 10 nap alatt 10 év? Gyorsjelentés a digitális átállás hatásairól a munkavégzésben a Pécsi Tudományegyetemen. Civil Szemle 17(klsz), 73–91.

TÁRKI 2020. A járvánnyal kapcsolatos társadalomtudományi kutatások

Magyarországon. https://adatbank.tarki.hu/en/covid-19-research-in-hungary/, letöltve: 18.10.2021.

Tsai, Y. 2011. Relationship between Organizational Culture, Leadership Behavior and Job Satisfaction. BMC Health Services Research 11(98), 1–9.

Van Riel, C. B. 1992. Principles of corporate communication. London: Prentice-Hall. Van Riel, C. B.–Fombrun, Ch. J. 2007. Essentials of corporate communication. Implementing practices for effective reputation management. New York, NY: Routledge. Van Saane, N.–Sluiter, J. K.–Verbeek, J. H. A. M.–Frings-Dresen, M. H. W. 2003. Reliability and validity of instruments measuring job satisfaction: A systematic review. Occupational Medicine 53(3), 191–200.

Verčič, A. T.–Špoljarić, A. 2020. Managing internal communication: How the choice of channels affects internal communication satisfaction. Public Relations Review 46(3): 101926.

Venczel-Szakó, T. 2021. Atipikusból a tipikus felé? A COVID-19 járvány hatása a home office és a munkavállalói elégedettség relációjára. Doktori értekezés, Pécs: PTEKTK. Venczel-Szakó, T.–Balogh, G.–Borgulya, Á. 2021. Távmunka, home office: Hogyan érinti a távolról dolgozás a szervezet intern kommunikációját? Vezetéstudomány 52(2), 73–86.

Vroom, V. H. 1964. Work and Motivation. San Francisco, CA: Jossey-Bass. Watson, T. 2009. Organizations, Strategies and Human Resourcing. In: Leopold, J. W.–Harris, L. (eds.) The Strategic Managing of Human Resources (2. ed). Harlow: Prentice Hall/Financial Times.

Wheatley, D. 2012. Good to be home? Time-use and satisfaction levels among homebased teleworkers. New Technology, Work and Employment 27, 224–241. Yang, J.-T. 2010. Antecedents and consequences of job satisfaction in the hotel industry. International Journal of Hospitality Management 29(4), 609–619.

Melléklet: Az munkateljesytménnyel és a kommunikációs elégedettséggel kapcsolatos elégedettségi felmérések irodalom alapú faktorai Kód

Elégedettségi faktorok

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A szerzők

  • Tímea Venczel-Szakó
  • Norbert Sipos
  • Ákos Jarjabka

A szöveget automatikusan nyertük ki a PDF-ből; a táblázatok, ábrák és a pontos tördelés a lapszám PDF-változatában láthatók.