← Összes podcast
2020/2. lapszám · Marketing és fogyasztói magatartás Vezércikk

Mobilfizetés és a kiskereskedő iránti lojalitás: kiterjesztett m-fizetési elfogadási modell

Mónika Anetta Alt, Irma Agárdi

Megjelent: 2020 · Közgazdász Fórum, 2020/2. lapszám · Oldalak: 3–21

„Hűségesebbek leszünk-e egy bolthoz, ha a telefonunkkal fizethetünk ott?”

Meghallgatom a podcastot

Bővebb beszélgetés · 8 perc
HU EN A podcast nyelve: magyar · EN: az angol változat még nem készült el
0:00-8:01

Megjelent: 2020 · Közgazdász Fórum, 2020/2. lapszám · Oldalak: 3–21

A teljes cikk HU EN

OJS ↗ A teljes lapszám (PDF) ↗

Közgazdász Fórum · 2020/2. lapszám · 3–21

Mobilfizetés és a kiskereskedő iránti lojalitás: kiterjesztett m-fizetési elfogadási modell

Absztrakt. Az NFC-alapú mobilfizetés a kiskereskedelmi POS-rendszerekben bevezetett legújabb technológiák egyike. Ez a fizetési mód azonban még nem terjedt el széles körben a kiskereskedelmi üzletekben. A technológiába való beruházás motivációja növekedne, amennyiben a kiskereskedők versenyelőnyt szereznének és növelnék a vásárlók üzlethez való lojalitását. Ezért a tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a kiskereskedelmi értékesítési pontokon történő mobilfizetés elfogadása növeli-e a kiskereskedő iránti lojalitást. A specifikus m-fizetési technológia-elfogadási modellt a lojalitás változóval kiterjesztettük, amelyet 580 válaszadóból álló mintán teszteltünk, majd SEM-módszerrel elemeztük. Eredményeink igazolták, hogy a hasznosság, a könnyű használhatóság, a szociális normák, a kompatibilitás és az élvezet jelentős szerepet játszanak a m-fizetési technológia használati szándékában. Emellett a kiskereskedelmi üzletekben történő mobilfizetés használati szándéka kialakíthatja a vásárlói lojalitást a kiskereskedő iránt. A tanulmány eredetisége abban rejlik, hogy kiterjesztette a mobilfizetés elfogadási modellét a kiskereskedőkre gyakorolt hatások tekintetében.

Kulcsszavak: kiskereskedő iránti lojalitás, technológia-elfogadás, NFC-alapú mobilfizetés

Bevezetés

A kiskereskedelem rendkívül versenyző szektor, ahol a vállalatokat arra késztetik, hogy innovatív technológiákat alkalmazzonak piaci pozíciójuk javítása érdekében. A közeli kommunikáció alapú mobilfizetés (NFC m-payment), amely rádiófrekvenciás azonosítás útján teszi lehetővé a fizetést, az egyik legújabb a kiskereskedelmi értékesítési pontokon (POS) bevezetett technológia. Ez a fizetési mód azonban még nem terjedt el széles körben a kiskereskedelmi üzletekben. Az e technológiába való befektetés ösztönzőbb lenne, ha a kiskereskedők versenyelőnyt szereznének és növelnék a fogyasztói üzethűséget. A mobilfizetés számos előnnyel rendelkezik a kiskereskedők számára, mivel egyszerűsíti a pénztárazást, javítja a szolgáltatásokat, új marketingcsatornákat nyit, és utolsóként, de nem utolsósorban, lehetővé teszi a hűségprogramok alkalmazását (Taylor 2016). A mobilfizetés lehetővé teszi az árukért, szolgáltatásokért és számlákért való fizetést mobileszköz segítségével, kihasználva a vezeték nélküli és egyéb kommunikációs technológiákat (Dahlberg et al. 2015). A mobilfizetés 1 PhD, docens, Babeş-Bolyai Egyetem, Gazdaság- és Empresztudományi Kar, e-mail: [email protected]. 2 PhD, docens, Corvinus Egyetem, e-mail: irma.agardi@ uni-corvinus.hu.

számos különböző technológia révén történhet, mint például a rövid szöveges üzenetek (SMS), a közeli kommunikáció (NFC) vagy a QR-kódok használata (Ramos de Luna et al. 2019). A mobilfizetés diffúzióját széles körben kutatták, számos kutató elsősorban a technológia-elfogadási megközelítést alkalmazta. A technológia-elfogadási modellek több olyan tényező alapján jósolják a mobilfizetés iránti attitűdöt és használati szándékot, mint például a könnyen használhatóság persepciója, a hasznosság persepciója és a szociális befolyás (Karsen et al. 2019). Nemrégiben egyes tanulmányok más viselkedésbeli eredményeket kezdtek tesztelni, mint például a tényleges használat (Pal et al. 2015), a folyamatos használat (LiébanaCabanillas et al. 2019) és a használat elleni ellenállás (Pitari et al. 2020). Emellett néhány kutató hűségalapú független változókat is beépített a mobilfizetés-elfogadási modellbe, például a mobilfizetés ajánlására irányuló szándékot (Oliveira et al. 2016) és a mobilfizetési szolgáltatók iránti hűséget (Yuan et al. 2020). Ezek a tanulmányok azonban figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a fogyasztók a kiskereskedelmi üzletekben használják a mobilfizetési megoldásokat. Annak ellenére, hogy a kutatások rámutattak arra, hogy a mobilfizetés használati szándéka pozitív hatással volt a mobilfizetés ajánlására irányuló szándékra (Oliveira et al. 2016), nincs bizonyíték arra, hogy a kiskereskedelmi értékesítési pontokon elérhető mobilfizetés növelné az ügyfelek üzethűségét a kiskereskedők iránt. A hűséges ügyfelek kritikus erőforrások a kiskereskedők számára, mivel hajlandóak nagyobb gyakorisággal ismételt vásárlásokat végezni, és ajánlják az üzletet a kortársaiknak is (Lee–Yang 2013).

Ezért a tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a kiskereskedelmi értékesítési pontokon elérhető mobilfizetés növeli-e az üzethűséget a kiskereskedők iránt. Ennek érdekében a specifikus mobilfizetés-technológia-elfogadási modellt kiterjesztettük a kiskereskedők iránti hűséggel.

Az elsődleges adatokat magyar és román vásárlóktól gyűjtöttük 2019-ben.

Az adatokat strukturális egyenletmodell-módszerrel (SEM) elemeztük.

Kutatásunk a meglévő mobilfizetési irodalomhoz úgy kapcsolódik, hogy a technológia-elfogadási modellt egy harmadik fél bevonásával bővíti. Mivel a mobilfizetés a kiskereskedelmi környezetben fordul elő, hatással van a kiskereskedőre is. Ezáltal bizonyítékot szolgáltatunk arra, hogy a mobilfizetési lehetőség pozitív hatással van a fogyasztók kiskereskedőhöz való lojalitására.

A tanulmány felépítése a következő: először bemutatjuk a fogyasztói lojalitás fogalmát és befolyásoló tényezőit. Ezután vázlatba foglaljuk a mobilfizetéssel kapcsolatos kutatási koncepciót és a hipotézisek kidolgozását. Ezt követően ismertetjük a kutatási módszertant, majd a kutatási eredményeket és a diskutát. A záró rész tartalmazza a főbb megállapításokat, a elméleti és gyakorlati (manageriális) implikációkat, a kutatás korlátait, valamint a jövőbeni kutatási irányokat.

A bolti lojalitás fogalma és befolyásoló tényezői

Dick és Basu (1994) a lojalitás fogalmát kétdimenziós modellként határozta meg, amely szerint a lojalitás „a viselkedés (például egy márka, egy szolgáltatás, egy bolt vagy egy kereskedő felé támasztott) és a vásárlási magatartás közötti kapcsolat” (Dick–Basu 1994. 102). E definíció alapján számos kutató alkalmazta a lojalitás fogalmát különböző kontextusokban. Például a szolgáltatások esetében a szolgáltatás nem anyagi jellegének köszönhetően specifikus lojalitás-definíciókat dolgoztak ki (Gremler–Brown 1996; Zeithaml et al. 1996), továbbá B2B piacok esetén (Lam et al. 2004), illetve üzletek esetében (Bloemer–Ruyter 1997). Más szerzők a fogyasztói lojalitás jellegét a versenytársak jelenléte (Watson et al. 2015) vagy azok marketingtevékenységei (Oliver 1999) mellett is vázolták fel. A lojalitás főbb definícióit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat. A lojalitás főbb definícióinak szintézise

Szerzők

Dick–Basu 1994. 102

Definíció: „A valamilyen (márka/szolgáltatás/üzlet/értékesítő) felé támasztott relatív attitűd és a látogatási viselkedés közötti kapcsolat.” „A szolgáltatási lojalitás annak a fokozata, amennyiben az ügyfél ismételt vásárlási viselkedést mutat a szolgáltató felé, pozitív attitűdben van a szolgáltatóval szemben, és úgy tekint, hogy amikor szükség van az adott szolgáltatásra, kizárólag ezt a szolgáltatót kívánja igénybe venni” (Gremler–Brown 1996. 173). „A lojalitás számos módon nyilvánulhat meg; például Zeithaml et al. 1996. szerint azáltal, hogy a fogyasztó egy adott vállalatot preferál másokkal szemben, folytatja a vásárlást nála, vagy a jövőben növeli az üzletelés mértékét.” „A preferált üzlet iránt kifejezett, idővel tartó, dezent (azaz nem véletlenszerű) viselkedési válasz (például a visszatérés), amelyet egy döntéshozatali egység mutat egy üzletekből álló halmazból, és amely a márka iránti elköteleződéshez vezető pszichológiai (döntéshozatali és értékelési) folyamatok függvénye” (Bloemer–Ruyter 1997. 500). „A mélyen meggyökeresedett elköteleződés egy preferált termék vagy szolgáltatás folyamatos újravásárlására a jövőben, a szituacionális hatások és a váltási viselkedést előmozdító marketingösztönzők ellenére” (Oliver 1999. 34). „Az ügyfél-lojalitás a vásárló termékhez, szolgáltatáshoz, márkához vagy szervezethez érzésének összességét vagy mély elköteleződését jelenti” (Lam et al. 2004. 294). „A lojalitás állapota vagy minősége, ahol a lojális lenni a vásárló egy objektum felé támasztott hűségét vagy kötődését jelenti” (Rundle-Thiele 2005. 494). „A lojalitás olyan attitűdök gyűjteményét képviseli, amelyek egy sor Watson et al. 2015. vásárlási viselkedéssel társulnak, és amelyek módszeresen egy entitét részesítenek előnyben a versenytársak közül” (793). Forrás: Saját kutatás

Tekintettel arra, hogy a jelen tanulmány a kiskereskedőkre összpontosít, az üzletekkel és láncolattal kapcsolatos lojalitás-definíció irányadó jellegű. A kiskereskedelmi üzletek iránti lojalitást úgy tekintik, mint „a preferált üzlet iránt kifejezett, idővel tartó, dezent (azaz nem véletlenszerű) viselkedési válasz (például a visszatérés), amelyet egy döntéshozatali egység mutat egy üzletekből álló halmazból, és amely a márka iránti elköteleződéshez vezető pszichológiai (döntéshozatali és értékelési) folyamatok függvénye” (Bloemer–Ruyter 1997. 500).

Az üzlet-lojalitást az üzletkép, a termékkínálat, a szolgáltatások és a vásárlás élménye (pihenőhelyi jellegű kellemesség) befolyásolja (Dick–Basu 1994). Általánosságban az üzlet-lojalitás meghatározó tényezőit széles körben kutatták (Sivadas et al. 2000; Wallace et al. 2004; RuizMolina–Gil-Saura 2008; Clottey et al. 2008; Vijayakumar et al. 2018; Yoon–Park 2018; Channa et al. 2020). Különös figyelmet azonban a lojalitás-programokra is fordítottak (Gyulavári 2013). Az átfogó irodalomáttekintés az ügyfél-lojalitás hét kulcsfontosságú meghatározóját avatta fel: az ügyfélelégedettség, az érzékeltek érték, a bizalom, a vállalati imidzs, a szolgáltatási minőség, a lojalitás-programok és a váltási költségek (Goutam et al. 2018).

Számos tanulmány rávilágított a szolgáltatási minőség ügyfélhűségre gyakorolt jelentőségére (Sivadas–Baker-Prewitt 2000; Clottey et al. 2008). Ebből adódóan az üzleti szolgáltatási minőség legfontosabb meghatározói a hűségre befolyásoló tényezőknek is tekinthetők. Az irodalomban az üzleti szolgáltatási minőséget a Parasuraman-skálán alapuló szolgáltatási minőség-mérés alkalmazásával mérik (Sivadas–Baker-Prewitt 2000). Ez a modell a szolgáltatásokat összegzésben, több dimenzió szempontjából vizsgálva méri, beleértve a technológiai aspektusokat is, például a tranzakciók biztonságát és a korszerű felszereltséget (Sivadas & Baker-Prewitt, 2000). A technológia szerepét azonban nem részletezték az üzleti hűség kialakulásában.

Az ügyfélélmény (customer journey) során alkalmazott új technológiák növelhetik a szolgáltatási minőséget és az üzleti hűséget. A mobilfizetés megkönnyíti a kiskereskedelmi pénztárnál zajló vásárlási tranzakciót, így ez egy új módszer az üzleti szolgáltatási minőség és az üzleti hűség növelésére.

Koncepciós modell és hipotézis-fejlesztés

A Davies (1989) által kidolgozott technológia-elfogadási modellre alapozva egy specifikus mobilfizetési technológia-elfogadási modellt javasolunk a következő konstrukciókkal: észlelt hasznosulás (Liébana-Cabanillas et al. 2018a), észlelt könnyen használhatóság (Dutot 2015), szubjektív normák (Liébana-Cabanillas et al.

2017), kompatibilitás (Schmidthuber et al. 2020), élvezeti érték (Oliveira et al. 2016), valamint adatvédelem és pénzügyi csalás (Dahlberg et al. 2015). A jelen tanulmány egy új változóval bővíti a korábbi modelleket: a kiskereskedőhöz való hűséggel (1. ábra). A következő oldalakon a hipotézis-fejlesztés részletesen bemutatásra kerül.

Észlelt könnyen

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Felhasználhatóság érzetlensége

A felhasználhatóság érzetlensége úgy definiálható, mint „annak a mértéke, amennyiben egy személy úgy véli, hogy egy adott rendszer használata erőfeszítés nélkül is megoldható” (Davis et al. 1989. 320). Ezáltal a felhasználhatóság érzetlensége arra utal, hogy a fogyasztó mennyire tartja bonyolultnak a mobiltelefonos fizetést. Korábbi kutatások rámutattak, hogy a felhasználhatóság érzetlensége pozitív hatással van az érzetelt hasznosultságra (Liébana-Cabanillas et al. 2017; Chen–Chang 2013). Így a felhasználhatóság érzetlensége bizalmat és pozitív attitűdöt ébreszt a technológia iránt, növelve az új technológia érzetelt hasznosultságát (Yang–Jolly 2008). Ebből okolva a következő hipotézis született: H2: A felhasználhatóság érzetlensége pozitív hatással van az NFC-alapú mobilfizetés érzetelt hasznosultságára a kiskereskedelmi üzletekben.

Szubjektív normák

A szubjektív normák fogalmát úgy definiálják, mint „azt a perceptiót, miszerint a személy számára fontos legtöbb embert úgy gondolja, hogy az illetőnek használnia kellene, vagy nem kellene használnia a rendszert” (Venkatesh–Davis 2000. 187). Ez azt jelenti, hogy a fontos személyek felismerik az NFC-alapú mobilfizetés előnyeit, és azt ajánlanák. A pozitív szubjektív normák növelhetik a mobilfizetési technológia érzetelt hasznosultságát (Venkatesh–Bala 2008) és felhasználhatóság érzetlenségét is (Liébana-Cabanillas et al. 2017; Luna et al. 2019). Ezért a következő hipotéziseket javasoljuk: H3: A szubjektív normák pozitív hatással vannak az NFC-alapú mobilfizetés érzetelt hasznosultságára a kiskereskedelmi üzletekben.

H4: A szubjektív normák pozitív hatással vannak az NFC-alapú mobilfizetés felhasználhatóság érzetlenségére a kiskereskedelmi üzletekben.

Kompatibilitás

A mobilfizetés témában szóló szakirodalomban Schierz et al. (2010) vizsgálták a kompatibilitás szerepét a mobilfizetés elfadásában. A tervezett kompatibilitást úgy fogalmazták meg, mint az innováció meglévő értékekkel, viselkedési mintákkal és tapasztalatokkal való összhangját (Schierz et al. 2010). Amennyiben az érzetelt kompatibilitás magas, az felgyorsíthatja a mobilfizetés elfogadását (Schmidthuber et al. 2020), mivel az egybehangul az felhasználó életmódjával és fizetési szokásaival (Pham–Ho 2015). Ezért az NFC-alapú mobilfizetés kompatibilitása pozitív irányból befolyásolja e fizetési megoldás használatának szándékát (Pham–Ho 2015; Ramos-de-Luna et al. 2016). Ebből kiindulva a következő hipotézis fogalmazódott meg:

H5: Az érzetelt kompatibilitás pozitív hatással van az NFC-alapú mobilfizetés kiskereskedelmi üzletekben történő használatának szándékára.

Élvezeti élmény

A funkcionális szempontokon túl a fogyasztókat új technológiák alkalmazásakor olyan hedonikus motivációk is vezérlik, mint például az élvezet (Fred et al. 1992). Az élvezetet úgy határozzák meg, mint „a technológia használatából fakadó szórakozást vagy örömöt” (Venatesh et al. 2012. 161). Ebből adódóan az NFC-alapú mobilfizetés során a felhasználónak szórakozásnak és örömnek kell éreznie. Korábbi tanulmányok igazolták a hedonikus motiváció hatását az NFC-fizetési technológia használati szándékára (Slade et al. 2015; Liébana-Cabanillas et al. 2020a). Amint a fogyasztók tapasztalatot szereznek különböző technológiák használatából, a technológia iránti szorongásuk csökken, a felhasználás során pedig élvezetet és játékosságot tapasztalnak (Venkatesh–Davis 2000). Ez alapján az alábbi hipotézis született: H6: Az élvezet pozitív hatással van a kiskereskedelmi üzletekben történő NFC-alapú mobilfizetés használati szándékára.

Percepciós kockázat

A percepciós kockázat gátként működik a technológia elfadásában, mivel az olyan egyének, akik kockázatot érzékelnek, megváltoztatják attitűdjeiket és viselkedésüket a saját magukat védelmezés érdekében (Rogers 1983). Mobilfizetés során a fogyasztóknak pénzügyi és adatvédelmi kockázatokkal kell szembenézniük (Yang et al. 2015). Egyfelől a pénzügyi kockázat a mobilfizetés használata által okozható anyagi veszteség érzékelését jelenti. Másfelől az adatvédelmi kockázat a személyes információk – például telefonszámok, TAJ-kódok, PIN-kódok, fogyasztási helyszínek és vásárlási előzmények – esetleges kitermelésének érzékelését foglalja magában (Yang et al. 2015). Mindkét kockázat negatív hatással volt a mobilfizetés használati szándékára (Pham–Ho 2015; Slade et al. 2015; Liébana-Cabanillas et al. 2018b; Liébana-Cabanillas et al. 2020b). Az alábbi hipotéziseket állították fel:

H7: A percepciós adatvédelmi kockázat negatív hatással van a kiskereskedelmi üzletekben történő NFC-alapú mobilfizetés használati szándékára.

H8: A percepciós pénzügyi kockázat negatív hatással van a kiskereskedelmi üzletekben történő NFC-alapú mobilfizetés használati szándékára.

Az ügyfél hűsége a kiskereskedők iránt

A kiskereskedők feltételezik, hogy az üzletben bevezetett új technológia növelni fogja az ügyfélhűséget. Az önkiszolgáló technológia (SST) bevezetése pozitív hatással van a kiskereskedelmi látogatási szándékra (Marzocchi–Zammit 2006; Lee et al. 2009; Lee–Yang 2013; Demirci et al. 2014; Fernandes–Pedroso 2017). Általában a kiskereskedelmi látogatást az SST érzékeltek minősége és az összegszerű elégedettség határozza meg (Fernandes–Pedroso 2017). A technológia-elfogadás modellben a függő változó általában a használati szándék. Korábbi kutatások rámutattak, hogy azok a fogyasztók, akik tervezik a mobilfizetési technológia alkalmazását, hajlandóak azt ajánlani a társadalmi körüknek is (Oliveira et al. 2016; Verkijika 2020). Megállapításra került továbbá, hogy a mobilfizetési ajánlás összefüggésben áll a relatív előnyökkel, a kompatibilitással, a komplexitással és az észlelhetőséggel (Kaur et al. 2020). Azonban a mobilfizetési szolgáltatás elérhetőségének hatását a kiskereskedelmi látogatásra korábban nem vizsgálták. Emiatt az alábbi hipotézis született: H9: Az NFC mobilfizetési technológia használati szándéka pozitív összefüggésben áll az ügyfelek kiskereskedők iránti hűségével.

Kutatási módszertan

Kutatásunk célja az NFC mobilfizetési technológia elfogadásának vizsgálata a kiskereskedők iránti hűséggel összefüggésben. Az NFC mobilfizetési használati szándékot befolyásoló tényezőket ötnélpontos Likert-skálákon alapulva mértük, amelyeket korábbi tanulmányokban alkalmaztak. A hasznosság érzékelését, a könnyen használhatóság érzékelését, a kompatibilitást és a szubjektív normákat Schierz et al. (2010) és Luna et al. (2019) által használt többszörös skálázás alapján értékeltük. Az élvezetet a Venkatesh et al. (2012) által használt skálával mértük, a privát szféra védelmének és a pénzügyi kockázatok érzékelését pedig Yang et al. (2015) alapján kvantifikáltuk. Végül az NFC mobilfizetési használati szándékhoz a Schierz et al. (2010) által alkalmazott skálát vettük igénybe, a hűség szándékát pedig Lee–Yang (2013) alapján mértük (Táblázat 3). A kérdőívet előteszteltük, a skálák megbízhatóság tekintetében jól teljesítettek.

A kutatás populációját 16 és 55 év közötti, okostelefonnal rendelkező román és magyar állampolgárok alkották. Ez a populáció a legfontosabb célsegment a mobilfizetési szolgáltatók számára a mobiltelefonos fizetés lehetőségének köszönhetően. A keresztmetszetes adatokat 2019 március és június között gyűjtöttük online (a Qualtrics szoftver segítségével), nem valószínűsített mintavételi technikát alkalmazva. Az adat tisztítása után a végső mintát 580 válaszadó jelentette, nemi eloszlásuk alapján (Táblázat 2): 34,82% férfi, 65,17% nő; átlagéletkoruk 33,92 év volt (tartomány 16–54, std. dev. 13,75 év).

Találatok és diskúzió

A szerzők kovariancia-alapú strukturális egyenletmodell-csoportot (SEM) alkalmaztak a hipotézis szerinti összefüggések tesztelésére, a maximum-likelihood becslési módszert alkalmazva az IBM AMOS 25 szoftverrel. Az összegszerű modell olyan illeszkedési mutatókat mutatott, mint $\chi^2/df=3,298$, RMSEA=0,055, SRMR=0,092, IFI=0,960, CFI=0,960, NFI=0,944, amelyek jó modellilleszkedésre utalnak (Bagozzi–Yi 2012).

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A mérési modellt a konstruktum-megbízhatóság, valamint a konstruktumok konvergent és diskriminatív validitása alapján értékeltük. Először is megvizsgáltuk a mérésmodell fő jellemzőit (3. táblázat). Az összes kérdés magas faktorbetöltődést mutatott ($\lambda > 0,8$), a Cronbach-alpha értékek ($\alpha > 0,8$) pedig igazolták a konstruktumok magas belső konzisztenciáját. Másodszor, a kompozit megbízhatóság értékei magas konstruktum-validitást mutattak (CR $> 0,7$). Harmadszor, a konvergent validitást az is alátámasztotta, hogy az összes konstruktum esetében a kivont átlagos variancia (AVE) értéke nagyobb volt, mint 0,5 (Hair et al. 2017).

3. táblázat. A mérésmodell indikátorai

Feltételezett hasznososság (Schierz et al. 2010) Az érmétkészítés nélküli (NFC) mobilfizetési rendszer a kiskereskedelmi egységek POS-termináljain hasznos fizetési mód.

Az NFC mobilfizetés alkalmazása a kiskereskedelmi egységek POS-termináljain megkönnyíti a fizetési folyamatok kezelését.

Az NFC mobilfizetési rendszer a kiskereskedelmi egységek POS-termináljain lehetővé teszi a mobilalkalmazások gyors használatát.

Feltételezett könnyen használhatóság (Schierz et al. 2010) Könnyű szakértővé válni a kiskereskedelmi egységek POS-termináljain alkalmazott NFC mobilfizetési rendszer használatában.

Az interakciók az NFC mobilfizetési rendszerrel a kiskereskedelmi egységek POS-termináljain egyértelműek és érthetőek.

Könnyű követni az összes lépést az NFC mobilfizetési rendszer kiskereskedelmi egységek POS-termináljain történő használatához.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A diskriminatív validitás a konstrukciók közötti korrelációs mátrix alapján igazolható (4. táblázat). Hasonlóképpen az AVE-értékek is a konstrúkciók diskriminatív validitását mutatták, mivel értékük meghaladta a konstrúkciók közötti négyzetes többszörös korrelációkat (Fornell–Larcker 1981). Így a konstrúkciók közötti korrelációs koeficientek alacsonyabbak voltak az AVE-értékek négyzetes gyökvérénél (Hair et al. 2017). Emellett a konstrúktum-itemek magasabb faktorbetöltődést mutattak a saját konstrúkcióikban, mint a többi konstrúcióban. Ezért a modell konstrúkciói megfelelnek a diskriminatív validitás kritériumának (Hair et al. 2017).

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

A strukturális modellt standardizált regresziós súlyok, az ezekhez tartozó standard hibák, t-értékek és szignifikancia-szintek alapján értékeltük (5. táblázat). A modell magas magyarást dobott varianciát mutatott az endogén változók tekintetében, mint például a feltételezett könnyű használat (19,9%), a feltételezett hasznosság (56,1%), a használati szándék (71,7%) és a kiszolgáló felé irányuló lojalitás (52,6%).

Elsősorban a feltételezett hasznosságnak jelentős pozitív hatása volt (ß=0,251, p<0,001) az NFC mobilfizetési technológia használati szándékára. Ebből okos a H1 hipotézis elfogadása. Minél több előnyt érzékeltelítettek a válaszadók a mobilfizetés kapcsán, annál magasabb volt a használati szándékuk. Másodszor kutatásunk eredményei igazolták, hogy a feltételezett könnyű használat növelte az NFC mobilfizetés feltételezett hasznosságát a válaszadók körében (ß=0,583, p<0,001). Így a válaszadók sokkal nagyobb hasznosságot érzékeltettek akkor, ha az NFC mobilfizetés használata könnyebbnek tűnt számukra. Ez alapján elfogadtuk a H2 hipotézist. Megállapításaink összhangban vannak az előző tanulmányokkal (Yang–Jolly 2008; Liébana-Cabanillas et al. 2017).

Emellett feltételeztük, hogy a szubjektív normák befolyásolják a feltételezett hasznosságot (H3) és a könnyű használatot (H4). Mintázatunkban a szubjektív normáknak jelentős pozitív hatása volt a mobilfizetés feltételezett hasznosságára (ß=0,278, p<0,001). Ez azt mutatja, hogy a fontos személyek pozitív megítélése és ajánlásai javították az NFC mobilfizetés feltételezett hasznosságát. Hasonlóképpen a szubjektív normák pozitív befolyást gyakorolnak az NFC mobilfizetés feltételezett könnyű használatára is (ß=0,446, p<0,001). Ez azt sugallja, hogy a fogyasztók számára könnyebb megtanulni az új technológia használatát, ha a család vagy a társas társaság pozitívan gondolkozik róla, és ajánlja a mobilfizetés alkalmazását. Az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatásokkal (Venkatesh–Bala 2008; Liébana-Cabanillas et al. 2017; Luna et al. 2019).

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Táblázat vagy ábra – a pontos tartalma a lapszám PDF-változatában látható.

Az alapvető feltételezéstől (H5) eltérően a tapasztalt kompatibilitás erős pozitív hatást gyakorolt az NFC mobilfizetési szándékra (ß=0,534, p<0,001). Következésképpen, ha a válaszadók magas kompatibilitást érzékeltek a mobilfizetés (m-payment) tekintetében, a mobiltelefonos fizetési szándékuk nőtt. Ez azért következik be, mert a fogyasztók a mobilfizetést életmódjukkal, valamint vásárlási és fizetési szokásaikkal összhangban látják. Korábbi kutatások hasonló következtetésekhez jutottak (Pham–Ho 2015).

A H6 hiptézis szerint az élvezeti érték pozitív hatással volt az NFC mobilfizetési technológia használatának szándékára. Így a válaszadók e fizetési mód használatának szándéka kissé, de szignifikánsan nő (ß=0,158, p<0,001), amennyiben élvezik a mobiltelefonos fizetést. Slade et al. (2015) és Liébana-Cabanillas et al. (2020a) megállapították, hogy a hedonikus motivációk fontosak a fogyasztók számára az új technológiák elfogadásakor.

Meglepő módon a magánélet védelmére vonatkozó kockázat (privacy risk) nem gyakorolt szignifikáns hatást az NFC mobil megoldások használatával történő fizetési szándékra (ß=-0,043, p=0,344). Ebből okokból a H7 hiptétist el kellett utasítanunk. Ehelyett a válaszadók kissé hatással voltak a pénzügyi kockázattal, amikor mobiltelefonjukat használták áruk és szolgáltatások kifizetéséhez (ß=-0,094, p=0,048). Ez alapján a H8 hiptétist elfogathatóvá vált. Ezek az eredmények ellentétben állnak korábbi megállapításokkal (Yang et al. 2015; Liébana-Cabanillas et al. 2020b), amelyek erősebb negatív összefüggést találtak a tapasztalt kockázat és a mobilfizetés elfadása között. Úgy tűnik, a válaszadóknak nem voltak aggályaik személyes adataik visszaélésszerű felhasználatával kapcsolatban (privacy risk). Habár a fogyasztók nagyobb veszélyt éreztek a visszaélésszerű megterhelések vagy a fiókok és jelszavak kitermelése miatti kockázatok tekintetében (pénzügyi kockázat), a pénzügyi kockázat negatív hatása minimális volt. A vitatott eredmények a mintánkban tapasztalt mobilfizetés tényleges alacsony gyakoriságával magyarázhatók. Így a válaszadók többsége nem rendelkezett kiszállítóhelyi (retail) mobilfizetési tapasztalattal.

Végül elemeztük az NFC mobilfizetési szándék és a kiskereskedő iránti lojalitás közötti kapcsolatot. A regressziós koeficiens erős pozitív összefüggést mutatott (ß=0,725, p<0,001). Ez alapján elfogadjuk a H9 hiptétist. Ez az eredmény azt sugallja, hogy a kiskereskedelmi üzletekben történő mobilfizetés szándéka növelheti a kiskereskedő iránti ügyféllojalitást. Korábbi, más technológiákra (például az üzleti önkiszolgáló rendszerekre) vonatkozó tanulmányok szintén pozitív hatást mutattak a kiskereskedelmi látogatási szándékra (Marzocchi–Zammit 2006; Lee et al. 2009; Lee–Yang 2013; Demirci et al. 2014; Fernandes–Pedroso 2017). Annak a ténynek, hogy eredményeink összhangban vannak korábbi kutatásokkal, köszönhetően megerősíthető, hogy az olyan új technológia, amely javítja a vásárlási élményt, növeli az ügyfelek kiskereskedő iránti lojalitási szándékát.

Konklúziók

A jelen tanulmány a bolti mobilfizetés-elfogadás és a kiskereskedő felé támasztott lojalitási szándék közötti összefüggéseket vizsgálta. Kutatásunk eredményei igazolták, hogy a mobilfizetés (m-payment) iránti szándék jelentős mértékben növeli a fogyasztók kiskereskedő felé támasztott lojalitását. Így a mobilfizetés, mint kiskereskedelmi szolgáltatás, hozzájárulhat a fogyasztói elköteleződéshez. Ez az eredmény azt is bizonyítja, hogy az új technológiák elfogadása túlmutat a felhasználói hatásokon, és befolyásolja a technológiai ökoszisztémák tagjait, például a kiskereskedőket is.

A mobilfizetés elfadásához kapcsolódó tényezőkkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a kompatibilitás a legfontosabb tényező, amely befolyásolja a kiskereskedelmi POS-helyeken történő mobilfizetés használati szándékát. Ez az eredmény összhangban van a Schierz et al. (2010) által végzett korábbi kutatásokkal. Továbbá a feltételezett hasznosság (Liébana-Cabanillas et al. 2018a) és az élvezeti érték (Liébana-Cabanillas et al. 2020a; Slade et al. 2015) növelte a mobiltelefonos fizetés iránti szándékot. Emellett a feltételezett hasznosságnak pozitív hatása volt a feltételezett könnyen használhatóságra és a szubjektív normákra. Ezek az eredmények azt sugalják, hogy amennyire hasznosnak találja a fogyasztó a mobilfizetést, annál könnyebbnek érzékeli a technológiát, és annál nagyobb értéket tulajdonít fontosabb környezetének véleményének (Liébana-Cabanillas et al. 2017; Ramosde-Luna et al. 2016; Schmidthuber et al. 2020). Végül megállapítottuk, hogy a fogyasztók nem érzékeltek adatvédelmi vagy pénzügyi kockázatokat a mobilfizetés használata során. Ez az eredmény kissé meglepetésmű, és nem teljesen összhangban van a korábbi tanulmányokkal (Liébana-

Cabanillas et al. 2020b; Liébana-Cabanillas et al. 2018b; Pham–Ho 2015; Slade et al. 2015; Zhao et al. 2019). Ez a feltevéssel magyarázható, miszerint a fogyasztók hajlamosak bizalmat érezni a technológiai szolgáltatójuk iránt.

Tanulmányunk eredetisége abban rejlik, hogy a pandémia előtti időszakban vizsgálttuk a mobilfizetés elfadásának hatását a kiskereskedő felé támasztott lojalitási szándékra. Ebből követölve erős pozitív hatást találtunk az NFC-alapú mobilfizetés használati szándékának a vásárlói lojalitási szándékra gyakorolt hatásában. Az eredmények hozzájárulnak mind a mobilfizetés elfadásával, mind a kiskereskedelmi lojalitással kapcsolatos kutatásokhoz. Ez az eredmény azért fontos, mert a lojalitás fogalmunk nemcsak a kiskereskedő ajánlását (Oliviera et al. 2016; Verkijika 2020), hanem a többi kiskereskedővel szembeni preferenciát és az ismételt vásárlásokat is magában foglalja. Így bizonyítékot szolgáltattunk arra, hogy a kiskereskedelmi üzletekben elérhető mobilfizetési lehetőségek a viselkedésbeli lojalitást is megerősíthetik.

Az eredmények jelentős managériális implikációkkal bírnak. Elsősorban segítik a kiskereskedőket abban, hogy megértsék: a POS-helyeken nyújtott mobilfizetési szolgáltatások pozitív hatással vannak az üzlet szintjén, és növelik a vásárlók lojalitási szándékát. Másodszor világos irányelveket kínálnak a kommunikációs üzenetekkel kapcsolatban. A reklámoknak hangsúlyozniuk kellene a fogyasztói életmódhoz való kompatibilitást, valamint a mobilfizetés könnyen használhatóságát.

A kutatásnak számos olyan korláta van, amelyek új irányokat mutatnak fel az NFC-alapú mobilfizetés elfadásának vizsgálatában. Például a modellbe beépíthetők volnék a moderátor változók, mint például a kor, a nem vagy a korábbi tapasztalat. A tanulmány a COVID-19 világjárvány előtti időszakban gyűjtött adatokon alapul, így érdemes lenne a hipotézist a világjárvány kontextusában is tesztelni. A kutatási koncepció időbeli és országközi tekintetben is validálható lenne, illetve kiterjeszthető más üzleti technológiákra is.

Irodalomjegyzék

Bagozzi, R. P.–Yi, Y. 2012. Specification, evaluation, and interpretation of structural equation models. Journal of the Academy of Marketing Science 40(1), 8–34. Bloemer, J.–Ruyter, K. de. 1997. On the relationship between store image, store satisfaction and store loyalty. European Journal of Marketing 32(5/6), 499–513. Channa, N. A.–Bhutto, M. H.–Bhutto, M.–Bhutto, N. A.–Tariq, B. 2020. Capturing customer’s store loyalty through relationship benefits: Moderating effect of retail innovation. European Business Review 34(1), 20–40.

Chen, K. Y.–Chang, M. L. 2013. User acceptance of “near field communication” mobile phone service: an investigation based on the “unified theory of acceptance and use of technology” model. Service Industries Journal 33(6), 609–623.

Clottey, T. A.–Collier, D. A.–Stodnick, M. 2008. Drivers Of Customer Loyalty In A Retail Store Environment. Journal of Service Science 1(1), 35–48.

Dahlberg, T.–Guo, J.–Ondrus, J. 2015. A critical review of mobile payment research.

Electronic Commerce Research and Applications 14(5), 265–284.

Davis, F. D. 1989. Perceived Usefulness, Perceived Ease of Use, and User Acceptance of Information Technology. Management Information Systems 13(3), 319–340.

Davis, F. D.–Bagozzi, R. P.–Warshaw, P. R. 1992. Extrinsic and Intrinsic Motivation to Use Computers in the Workplace. Journal of Applied Social Psychology 22(14), 1111– 1132.

Dick, A. S.–Basu, K. 1994. Customer Loyalty: Toward an Integrated Conceptual Framework. Journal of the Academy of Marketing Science 22(2), 99–113.

Dutot, V. 2015. Factors influencing Near Field Communication (NFC) adoption: An extended TAM approach. Journal of High Technology Management Research 26(1), 45–57.

Fernandes, T.–Pedroso, R. 2017. The effect of self-checkout quality on customer satisfaction and repatronage in a retail context. Service Business 11(1), 69–92.

Goutam, D.–Gopalakrishna B. V.–Ganguli, S. 2018. Determinants of customer loyalty: A literature review. Journal of Customer Behaviour 17(1–2), 49–73.

Gremler, D. D.–Brown, S. W. 1996. Service loyalty: Its Nature, Importance, and Implications. Advancing Service Quality: A Global Perspective 1996(January), 171–180.

Gyulavári, T. 2013. A lojalitásprogramok menedzselés. Vezetéstudomány/Budapest Management Review 44(5), 16–26.

Hair, J. F.–Babin, B. J.–Krey, N. 2017. Covariance-Based Structural Equation Modeling in the Journal of Advertising: Review and Recommendations. Journal of Advertising 46(1), 163–177.

Karsen, M.–Chandra, Y. U.–Juwitasary, H. 2019. Technological factors of mobile payment: A systematic literature review. Procedia Computer Science 157, 489–498.

Kaur, P.–Dhir, A.–Bodhi, R.–Singh, T.–Almotairi, M. 2020. Miért használják és ajánlják az emberek a mobilpénztárakat? Journal of Retailing and Consumer Services 56, 102091.

Lam, S. Y.–Shankar, V.–Erramilli, M. K.–Murthy, B. 2004. Ügyfélérték, elégedettség, lojalitás és váltási költségek: egy példa egy B2B szolgáltatási kontextusból. Journal of the Academy of Marketing Science 32(3), 293–311.

Lee, H. J.–Fairhurst, A. E.–Lee, M. Y. 2009. Az önkiszolgáló kioszkok jelentősége a fogyasztói kiskereskedelmi lojalitási szándék kialakulásában. Managing Service Quality 19(6), 687–701.

Lee, H. J.–Yang, K. 2013. Interperszonális szolgáltatási minőség, önkiszolgáló technológiai (SST) szolgáltatási minőség és kiskereskedelmi lojalitás. Journal of Retailing and Consumer Services 20(1), 51–57.

Liébana-Cabanillas, F.–Carvajal-Trujillo, E.–Villarejo-Ramos, Á. F.–HiguerasCastillo, E. 2020a. A turizmusban alkalmazott NFC-alapú mobilalkalmazások használati szándékának antecedensai. Journal of Hospitality and Tourism Technology 11(2), 369–383.

Liébana-Cabanillas, F.–García-Maroto, I.–Muñoz-Leiva, F.–Ramos-de-Luna, I. 2020b. Mobilfizetés az digitális transzformáció korában: az Apple Pay esete. Sustainability (Switzerland) 12(13), 1–15.

Liébana-Cabanillas, F.–Marinkovic, V.–Ramos de Luna, I.–Kalinic, Z. 2018a. A mobilfizetés elfogadásának meghatározó tényezőinek előrejelzése: egy hibrid SEM-neurális hálózat alapú megközelítés. Technological Forecasting and Social Change 129(február), 117–130. Liébana-Cabanillas, F.–Molinillo, S.–Ruiz-Montañez, M. 2019. Használni vagy nem használni, ez a kérdés: az NFC-alapú mobilfizetési rendszerek tömegközlekedésben történő használatát meghatározó tényezők elemzése. Technological Forecasting and Social Change 139(november), 266–276.

Liébana-Cabanillas, F.–Muñoz-Leiva, F.–Sánchez-Fernández, J. 2018b. Globális megközelítés a mobilfizetési rendszerek felhasználói viselkedésének elemzéséhez az új elektronikus környezetben. Service Business 12(1), 25–64.

Liébana-Cabanillas, F.–Ramos de Luna, I.–Montoro-Ríosa, F. 2017. Az új mobilfizetési rendszerek használati szándéka: az SMS- és NFC-fizetések összehasonlító elemzése. Economic Research-Ekonomska Istrazivanja 30(1), 892–910.

Marzocchi, G. L.–Zammit, A. 2006. Önkiszolgáló szkennelési technológiák a kiskereskedelemben: az elfogadás meghatározói. Service Industries Journal 26(6), 651–669.

Oliveira, T.–Thomas, M.–Baptista, G.–Campos, F. 2016. Mobilfizetés:

A technológia ügyféllel történő elfogadásának és ajánlási szándékának meghatározóinak megértése. Computers in Human Behavior 61, 404–414.

Oliver, R. L. 1999. Honnan ered a fogyasztói lojalitás? Journal of Marketing 63(SUPPL.), 33–44.

Orel, F. D.–Kara, A. 2014. Szupermarket önkiszolgáló pénztár szolgáltatási minősége, ügyfélelégedettség és lojalitás: empirikus bizonyíték egy feltörekvő piacról. Journal of Retailing and Consumer Services 21(2), 118–129.

Pal, D.–Vanijja, V.–Papasratorn, B. 2015. Empirikus elemzés az NFC-alapú mobilfizetési rendszer végső felhasználói általi elfogadásáért. Procedia Computer Science 69, 13–25.

Pham, T. T. T.–Ho, J. C. 2015. A termékkel kapcsolatos, személyre vonatkozó tényezők és az alternatívák vonzerőnek a fogyasztók NFC-alapú mobilfizetési elfogadására gyakorolt hatásai. Technology in Society 43, 159–172.

Pitari, D. F.–Gayatri, G.–Furinto, A.–Assauri, S. 2020. Integration of intention and resistance in adopting near field communication-based mobile payment innovation. International Journal of Scientific and Technology Research 9(4), 857–866. Ramos-de-Luna, I.–Montoro-Ríos, F.–Liébana-Cabanillas, F. 2016. Determinants of the intention to use NFC technology as a payment system: an acceptance model approach. Information Systems and E-Business Management 14(2), 293–314.

Ramos de Luna, I.–Liébana-Cabanillas, F.–Sáncze-Fernández, J.–Munoz-Leiva, F. 2019. Mobile payment is not all the same: The adoption of mobile payment systems depending on the technology applied. Technological Forecasting & Social Change 146(August), 931–944.

Rogers, E. M. 1983. Diffusion of innovation (Third ed.). New York, NY: The Free Press.

Ruiz-Molina, M.-E.–Gil-Saura, I. 2008. Perceived value, customer attitude and loyalty in retailing. Journal of Retail & Leisure Property 7(4), 305–314. Rundle-Thiele, S. 2005. Exploring loyal qualities: Assessing survey-based loyalty measures. Journal of Services Marketing 19(7), 492–500.

Schierz, P. G.–Schilke, O.–Wirtz, B. W. 2010. Understanding consumer acceptance of mobile payment services: An empirical analysis. Electronic Commerce Research and Applications 9(3), 209–216.

Schmidthuber, L.–Maresch, D.–Ginner, M. 2020. Disruptive technologies and abundance in the service sector - toward a refined technology acceptance model. Technological Forecasting and Social Change 155(June), 119328.

Sivadas, E.–Baker-Prewitt, J. L. 2000. An examination of the relationship between service quality, customer satisfaction, and store loyalty. International Journal of Retail & Distribution Management 28(2), 73–82.

Slade, E.–Williams, M.–Dwivedi, Y.–Piercy, N. 2015. Exploring consumer adoption of proximity mobile payments. Journal of Strategic Marketing 23(3), 209–223. Taylor, E. 2016. Mobile payment technologies in retail: a review of potential benefits and risks. International Journal of Retail and Distribution Management 44(2), 159–177. Venkatesh, V.–Bala, H. 2008. Technology Acceptance Model 3 and a Research Agenda on Interventions. Decision Sciences 39(2), 273–315.

Venkatesh, V.–Davis, F. D. 2000. A Theoretical Extension of the Technology Acceptance Model: Four Longitudinal Fields. Management Science 46(2), 186–204. Venkatesh, V.–Morris, M. G.–Davis, G. B.–Davis, F. D. 2003. User Acceptance of Information Technology: Toward a Unified View. MIS Quaterly 27(3), 425–478. Venkatesh, V.–Thong, J. Y. L.–Xu, X. 2012. Consumer acceptance and use of information tehnology: extending the unified theory of acceptance and the use of technology. MIS Quarterly 36(1), 157–178.

Verkijika, S. F. 2020. An affective response model for understanding the acceptance of mobile payment systems. Electronic Commerce Research and Applications 39(August), 100905.

Vijayakumar, J.–Babu, H.–Venkatesh, B. R.–Sureshkumar, M. A. 2018. Impact of Retailer Brand Equity on Customer Loyalty with Customer Satisfaction in Selected Retail Outlets in Bangalore City. Journal of Management 5(5), 23–31.

Wallace, D. W.–Giese, J. L.–Johnson, J. L. 2004. Customer retailer loyalty in the context of multiple channel strategies. Journal of Retailing 80(4), 249–263. Watson, G. F.–Beck, J. T.–Henderson, C. M.–Palmatier, R. W. 2015. Building, measuring, and profiting from customer loyalty. Journal of the Academy of Marketing Science 43(6), 790–825.

Yang, K.–Jolly, L. D. 2008. Age cohort analysis in adoption of mobile data services: Gen Xers versus baby boomers. Journal of Consumer Marketing 25(5), 272–280. Yang, Y.–Liu, Y.–Li, H.–Yu, B. 2015. Understanding perceived risks in mobile payment acceptance. Industrial Management & Data Systems 115(2), 253–269. Yoon, S.–Park, J. E. 2018. Tests of in-store experience and socially embedded measures as predictors of retail store loyalty. Journal of Retailing and Consumer Services 45(August), 111–119.

Yuan, S.–Liu, L.–Su, B.–Zhang, H. 2020. Determining the antecedents of mobile payment loyalty: Cognitive and affective perspectives. Electronic Commerce Research and Applications 41(January), 100971.

Zeithaml, V. A.–Berry, L. L.–Parasuraman, A. 1996. The behavioral consequences of service quality. Journal of Marketing 60(April), 31–46.

A szerzők

  • Mónika Anetta Alt
  • Irma Agárdi

A szöveget automatikusan nyertük ki a PDF-ből; a táblázatok, ábrák és a pontos tördelés a lapszám PDF-változatában láthatók.